Mózessy Gergely (szerk.): Prohászka-tanulmányok, 2018–2022 (Székesfehérvár, 2022)

TARTALOMJEGYZÉK - Klestenitz Tibor: Prohászka Ottokár alakja az osztrák sajtó tükrében

Klestenitz Tibor: Prohászka Ottokár alakja az osztrák sajtó tükrében halálához.54A Voralberger Volksblatt nekrológja szerint imponáló személyiség tá­vozott, egyike a legjelentősebb szónokoknak nemcsak Magyarországon, hanem az európai püspökök között is. Amellett, hogy a magyar katolikus nagygyűlések állandó szónoka volt, Németországba is meghívták hasonló előadásokra, hiszen folyékonyan beszélt németül. Egyházkormányzói munkája mellett irodalmi te­vékenységre is talált időt, és nem mindig tartotta távol magát a modern néze­tektől, így konfliktusba keveredett a hivatalos egyházi tudománnyal, bár teljesen alávetette magát az Apostoli Szentszék tekintélyének.55 A Neues Wiener Journal megemlékezése azt emelte ki, hogy „rendkívül hatásos egyházi szónok volt és jelen­tős irodalmi tevékenységetfejtett ki. Prohászkát, aki a fordulat után, az 1918-as ok­tóberi forradalom során létrejött Nemzeti Tanács rendelkezésére bocsátotta magát, Ká­rolyi Mihály gróf lelkes híveként megválasztották az első, alapító Nemzetgyűlésbe. A tanácskorszak után a püspök csatlakozott a nemzeti kormányzathoz. ”56 A legrészletesebb és legterjedelmesebb méltatást természetesen a bécsi kato­likus napilap, a Reichspost adta, amely a Sankt Pölten-i lelkész és pedagógus, Jo­hann Triebl megemlékezését közölte. Triebl szerint Prohászka a szó legneme­sebb értelmében véve modern püspök volt, „aki a korszakot, az azt foglalkoztató problémákat, az azt mozgató ideákat és szellemi erőket nemcsak megértette, hanem munkáját is ezek alapján végezte". A benne égő apostoli tűz hatására gyakorlati kérdések is foglalkoztatták, főleg etikai és szociális problémák. A népek aposto­lának nyomában járt, jeles misztikus volt — amiben bizonyára közrejátszott szláv származása -, teológiai gondolkodása pedig hasonlóságot mutatott a nagy német misztikusokkal és John Henry Newmannal, de tökéletesen ismerte korának vala­mennyi szellemi irányzatát. Triebl mindezek után hangsúlyozza, hogy az elhunyt az őt érő sokféle filozófiai és teológiai hatás ellenére homo sui generis volt, ne­mes személyiség csöndes, finom melankóliával, ami a sokat szenvedett emberek sajátja. Püspökként nemcsak vigasztalni, megnyugtatni tudott, hanem szükség esetén büntetni és tiltani is. Triebl ezután részletesen elemezte teológiai gondol­kodását és indexre kerülésének körülményeit, amiért elsősorban a modernizmus fellépése miatt megjelenő belső feszültségeket tette felelőssé. ,JKyugodt belső egy­házifejlődés idején, amikor a depositorumfideit, a hitletéteményt egyetlen oldalról sem fenyegetik, az egyházi tanítóhivatal bizonyára nem látott volna alkalmat a beavat­kozásra az ilyen fejtegetésekkel szemben, amelyeknek csak helyes interpretációra van szükségük, hogy megóvjuk őket a félreértés veszélyétől. Egészen máshogy álltak azon-54 Bischof Prohaszka gestorben. In: Allgemeiner Tiroler Anzeiger, XX. Jg. 77. Nr. (1927. ápri­lis 4.) 4. Bischof Ottokar Prohaszka. In: Voralberger Volksblatt, LXII. Jg. 96. Nr. (1927. április 27.) 2. 56 Bischof Prohaszka gestroben. In: Neues Wiener Journal, XXXV. Jg. 11984. Nr. (1927. ápri­lis 3.) 12. Prohószka-tanulmányok, 2018-2022 57

Next

/
Oldalképek
Tartalom