Mózessy Gergely (szerk.): Prohászka-tanulmányok, 2018–2022 (Székesfehérvár, 2022)
TARTALOMJEGYZÉK - Fabó Edit: Szent István-napi gondolatok változása a 19. század második felében
Fabó Edit: Szent István-napi gondolatok változása a 19. század második felében A szónok megnevezte hallgatósága számára, hogy a nemzeti lelkesedéssel egyenrangú istentiszteleten, a történelmi nap alkalmával a világtörténelmi jelentőségű király szellemiségét kívánja dicsőíteni, amely szellemiség maga a szentlélek, megnyilvánulása pedig a hit és a kereszténység, s ezért van kitüntetett helye az oltárnál, az imákban. Majd erőteljes képekben jelenítette meg az emberi szívnek a végtelenbe, az örökkévalóságba való törekvésének bizonyságait: Jézus Krisztus fellépését és hivatását; az elhalványuló emlékű szenteket, akik - a modern korban ismerősebben hangzó — valójában a szociáldemokrácia elveit képviselték. Bár a modern ember kényes fintorgással fordul el az egykori elhivatottak megalázkodással, szennyeljáró cselekedeteitől, holott ezek a szolgálatok jelenthették az igazi örömöt és lelki megtisztulást, s ezért lehet példakép István király, aki hitével, elszántságával, lelki nagyságával egyszerre tudott erős és gyengéd lenni. A teológus felvillantotta, hogy bár zordnak, szigorúnak tűnhet a középkor keresztény élete, amely igazából a részvét, a szenvedés megélését segítette, azt a gyötrelmes utat, melyet Krisztus is megjárt, s amelynek révén a könyörgő bűnös ember nagyobb eséllyel reménykedhet a kegyelemben. A bűnbocsánat vágya magyarázza a középkorban megélt hit szélsőségességét, kegyetlenségét, amelyben a feloldást a nagy búcsúk, a keresztes hadjáratok jelentették, vagy István király éjszakai irgalmasságaiban vezekelt, de a francia IX. (Szent) Lajos egy szegény pásztorleánynak ajánlotta fel lelkét. Mégis a 19. század végének olyan szociáldemokrata filozófusai, mint Ernest Renan,44 már hiába hivatkozott rájuk, megkopott a kolduskirályok mintája, holott éppen a magyarságnak van olyan példája, mint István király, aki bátorságával, kitartásával, erős kezével egy országot alkotott, s a magyar kultúra patriótájává vált. Prohászka Ottokár olyan biztosnak látta a megidézett uralkodó keresztény elköteleződését, amely még a materializmust is elhomályosította volna, sőt (más uralkodókhoz hasonlóan) harciasán védte a kereszténységet, s ezért áll „Krisztus országában” a magyar kultúra élén az apostolkirály. Az érvek és példák sora után a hitszónok ismételten feltette a kérdést, hogy vajon vonzóak-e hivatkozott elődök, mire tényszerűen megállapította: „Ha a divatot nézzük, aligha: mert ha látja is nagyságát s Ízleli müveit: nem ismeri szellemét. [...] fóllázadtak édes anyjuk, a kereszténység ellen [...] Hitükkel, szivük, lelkűk s lelkiismeretük is beteg lett s egy »benső ellentmondásban« szenvedő tudomány csontvázáért odaadták a lelket, hiuságos theoriákért az életerős erkölcsiséget, — s az élet kínzó materializmusáért a szenvedésben is boldog megnyugvó lelket. ’45 A tudós értékelése 44 Renan, Ernest (1823-1892) orientalista, történész, filozófus. 45 PROHÁSZKA 1892:129. 24 Prohószka-tanulmányok, 2018-2022
