Mózessy Gergely (szerk.): Prohászka-tanulmányok, 2018–2022 (Székesfehérvár, 2022)
TARTALOMJEGYZÉK - Fabó Edit: Szent István-napi gondolatok változása a 19. század második felében
Fabó Edit: Szent István-napi gondolatok változása a 19. század második felében a kereszténységet, amely elvezet a polgárosodáshoz. A szónok rávilágított arra, hogy az egykori uralkodót apostoli, azaz térítői tevékenységéért avatták szentté, amely alátámasztja a keresztény honalapítás jelentőségét, s amelynek egyúttal polgárosító jellege is volt. A hazafiúi szellemiséget I. (Szent) László és I. (Nagy) Lajos teljesítették ki. A tudós megjegyezte, hogy mindez a kulturális és keresztény erkölcsi fejlődés a nyugati egyház keretein belül történhetett, mert a bizánci kötelékek az ország pusztulását okozták volna. A történeti bevezető után Hornig Károly rátért a keresztény államiság létjogosultságát alátámasztó érvek bemutatására. Felvezetésként hivatkozott arra az általánosan elfogadott tételre, miszerint a politikai alakulatok csak azokkal az eszközökkel tarthatóak fent, amelyek segítségével megalapíttattak. Ennek fényében I. István a keresztény államot a katolikus hitre és erkölcsére építve hozta létre, amely a társadalom szervező elvévé vált. S ezen a ponton a szónok rámutatott arra, hogy koruk uralkodó (liberális) eszméje heves támadás alatt tartja a keresztény államiságot, azért hogy a rombolás véghezvitele után a romok közül kiválogassa mindazt, amire szüksége van, s azokat nem a kereszténység, hanem a humanizmus vívmányaiként tüntesse fel. Majd megjegyezte, hogy a felforgató, forradalmi nézetek képviselői jól tudják, hogy a társadalmi együttélés szabályai a keresztény elveken nyugszanak, amelyeket lehetetlen mellőzni, elnyomni. A tudós feltette a kérdést, elképzelhető-e rendezett állam a fokozatosan emelkedő hatalom, ésszerű engedelmesség lelkiismeretesség és helyes birtokfogalmak nélkül, mire válaszában kifejtette, hogy a keresztény felfogásban a hatalom Istentől ered, melyet nem lehet felcserélni holmi bizonytalan szerződésre, amit a felek úgy módosítanak, értelmeznek, ahogy kedvük tartja. Ha így történne, akkor a hatalom csak szerencse és ügyesség jutalma lenne, amelyet bárki magának akarhat, s nyilván az erősebb fog nyerni, aki pedig tetszés szerint változtathat a szabályokon. Az erősebb képes saját oldalára állítani a tömeget, hogy polgárháborút, forradalmat szítson. Istennek, illetve neki a hatalom feletti birtokának megtagadásával ember áll szemben az emberrel, akarat ütközik akarattal. A szónok arra a következtetésre jutott, hogy ilyen viszonyok között lehetetlen kormányozni, illetve eljátszott a gondolattal, hogy amennyiben a hatalom emberi eredetű, akkor a puszta ököljog törvénye érvényesülne, holott az egyik ember a másiknak egyedül Isten nevében parancsolhat, hiszen mindenki az O akaratának engedelmeskedik. A teológus felemlegette azt a gyakori ellenvetést, hogy az emberekben is nőhet a becsületesség és a kötelességek kölcsönös teljesítése, mire meg is adta a feleletet, miszerint éppen a műveltnek számító középosztály az, akik körében nagy az önzés, a visszaélés, az erkölcsök és a törvények lábbal tiprása, sőt gyilkosságra, párbajra vetemednek, amelyekkel valójában a bűneikről, hibáikról terelik el figyelmet, hogy azok ki ne derüljenek, továbbá még a bí18 Prohászka-tanulmányok, 2018-2022
