Mózessy Gergely (szerk.): Prohászka-tanulmányok, 2018–2022 (Székesfehérvár, 2022)
TARTALOMJEGYZÉK - Fazekas Csaba: Prohászka Ottokár beszéde a leány- és gyermekkereskedelem elleni nemzetközi kongresszuson (Graz, 1924)
Fazekas Csaba: Prohászka Ottokár beszéde a leány- és gyermekkereskedelem elleni nemzetközi kongresszuson gyermekkereskedelem felszámolásáért” alakult nemzetközi szerveződés, lényegében az e célokért létrejött nemzeti egyesületeket koordináló, a Népszövetség támogatását is élvező hálózatként működött. A nők és gyermekek szexuális kizsákmányolása ellen a 19. század második felében számos mozgalom indult (például a fentiek számára is előképnek tekinthető angol National Vigilance Association 1885-ben), s a súlyos társadalmi probléma különböző egyházi és világi szerveződések létrejöttét is ösztönözte. A női egyenjogúságért folytatott, a nők szexuális kizsákmányolása felszámolásának ügyével is szorosan összekapcsolódó küzdelem a századforduló Magyarországán is fontos közéleti kérdéssé vált.3 1905-ben merült fel egy, az ügyet felkaroló egyesület létrehozásának gondolata, s hosszas előkészítés után 1909-ben jött létre a Magyar Egyesület a Leánykereskedés Ellen (MELE), melynek első elnökei Prohászka Ottokár és Tisza István voltak. Tisza később miniszterelnökként is támogatta az egyesület munkáját, 1918-as halála után Prohászka egyedül látta el az elnöki feladatkört élete végéig.4 Az első világháború súlyos veszteségei és nélkülözései (melyekhez hozzájárultak főleg a vesztes országokban kibontakozott forradalmi hullámok, polgárháborúk) súlyosbították a prostitúció helyzetét is. Az árván maradt fiatal lányok, a megélhetési gondokkal küszködő nők gyakran kényszerültek testük áruba bocsátására, amelyet szervezett bűnözői körök még inkább kihasználtak. A leány- és gyermekkereskedelem ellen harcoló nemzeti és nemzetközi szervezeteknek (például a jelen közleményünk tárgyát képező International Bureau for the Suppression of the Traffic in Women and Children-nek) fokozott munkát adott, hogy megpróbálják gátolni a kiszolgáltatottak bel- és külföldi bordélyokba utaztatását és prostitúcióra kényszerítését.5 A háborút lezáró békeszerződé3 A vonatkozó irodalomból felhasználtuk: Susan Zimmermann: A magyar nőmozgalom és a „szexuális kérdés” a XX. század elején. In: Eszmélet, 11. évf. (1999.) 42. sz. 49-66. 4 Ld. minderről részletesen: Mók Ferencné: A „Magyar Egyesület a Leánykereskedés Ellen” negyedévszázados munkássága. In: Küzdelem a leánykereskedés és a prostitúció ellen. Szerk. Doros Gábor. Budapest, 1935. 50-102. (továbbiakban: MÓKNÉ 1935.) A nővédelemmel foglalkozó egyesületi mozgalom tevékenységével és jellegével, a prostitúció szabályozásával számos újabb publikáció is foglalkozott, ld. pl.: Kőhalmi László: Leánykereskedelem. In: Jura, 6. évf. (2000) 1-2. sz. 98-103. (továbbiakban: KŐHALMI 2000.); Sárai Szabó Katalin: Az egyházi „társadalmi nyilvánosság szerkezetváltozása”. Nők a református egyházban a 19-20. század fordulóján. In: Médiakutató, 14. évf. (2013) 1. sz. 41-52.; Bokor Zsuzsa: Nők a nemzetben, nemzet a nőkben. A Magyar Egyesület a Leánykereskedelem Ellen eugenikai olvasata. In: Socio.hu, Társadalomtudományi Szemle 5. évf. (2015) 2. sz. 86-100.; Lengyel Nóra: A szürke testvérek láthatatlan tevékenysége. A Szociális Testvérek Társasága Romániai Kerületének vasúti missziója. (1921-1949) In: Sic Itur ad Astra, 67. sz. (2018) 61-85. stb. 5 A szervezet működésével, éves kongresszusaival és a nemzeti bizottságok működésével számos külföldi publikáció foglalkozik, ld. pl.: Jessica R. Pliley: Claims to Protection: The Rise and Fall of Feminist Abolitionism in the League of Nations’ Committee on the Traffic in Women and 144 Prohószka-tanulmónyok, 2018-2022
