Mózessy Gergely (szerk.): Prohászka-tanulmányok, 2018–2022 (Székesfehérvár, 2022)
TARTALOMJEGYZÉK - Szabó Ferenc SJ: Prohászka Ottokár: Dante (1921). Akadémiai székfoglalója - száz év után
Szabó Ferenc SJ: Prohászka Ottokár: Dante (1921). Akadémiai székfoglalója - száz év után a vágyat oltotta Dantéba s az egész spiritualistafrancziskán mozgalomba az egyház szeretete. Ezt nem értik, kik Dantét heretikusnak, forradalmárnak gondolják, vagy akik éppen, mint E. Aroux, azt mondják róla, hogy »Dante hérétique, revolutionäre et socialiste... pour constituer la Franc-mafonerie«, vagy mint az Unitä Italia előharczosai a XIX. században, kik a Veltró-ban, Viktor Emánuelt, Garibaldit vagy III. Napóleont látják. Ezzel egy későbbi korszak felfogását s indulatait plántálják bele múlt századoknak történetébe, s nem értvén meg a múltnak szellemét, magát ezt a történelmet is meghamisítják. Igaza van Giobertinek, ki bár Daniéban a szabadság s a nemzeti érzés ébresztőjét látja, mégis azt írja róla: »Dante fu devotissimo al Pontefice!«- Dante tele volt tisztelettel a Pontifex iránt! Ez eszmefuttatás rásegít arra az összefoglaló ítéletre, hogy a Divina Commedia tiszta, melodikus kifejezése volt a keresztény világnézetnek s a középkori ember eszményiségének, hogyfölségesen csengő harangszó volt a perpatvarban s nevezetesen Itália zűrzavarában. Művésziformába öltöztetett hitnek szent éneke volt, mely égbe intett s az útra odaföl hangolt is. E „poéma sacro”-val ajkán Dante nagy missióban járt, hogy az emberiséget békére s megnyugvásra segítse a nyugtalan világban, melyhez Isten kegyelméből ő maga eljutottD1 1921--es tanulmánya végén Prohászka Ottokár püspök Trianonra utal: „Ha pedig arra gondolok, hogy [Dante] a szétszaggatott Itáliának öntudatára hozta nemzeti föladatát, egységes nemzeti föltámadását, akkor úgy érzem, hogy ez ihletett lapokról felénk is a nemzeti fóltámadás páthosza száll. Mindenképen magunkra alkalmazzuk azt a szót, hogy 0 beata Ungheria, se non si lasciapiu malmenare,57 58 59 r azt úgy értjük, hogy boldog lesz Magyarország, ha nem hagyja magát elszakíttatni ezredéves alapjairól, ha megtartja kereszténységét s megőrzi nemzetigeniusát.”^ 57 PROHÁSZKA 1921: 19-20. 58 Par. 19, 142-143. „Boldog lesz Magyarország, ha lerázza/a rossz kormányzást. ” - így Nádasdy Ádám fordítása, aki a jegyzetben hozzáfűzi: ,A történet pillanatában (1300) Magyarországon még Árpád-házi III. András a király, jóllehet Dante szerint az ifjú Anjou Martell Károlynak járt volna a trón (Par. 8, 65). A mű írásakor (1320 körül) már Károly fia, Anjou Károly Róbert a magyar király, tehát Magyarország ’lerázta a rossz kormányzást’, vagyis az Árpád-háziakat. ” 59 PROHÁSZKA 1921: 20. Prohászka-tanulmónyok, 2018-2022
