Mózessy Gergely (szerk.): Prohászka-tanulmányok, 2018–2022 (Székesfehérvár, 2022)
TARTALOMJEGYZÉK - Szabó Ferenc SJ: Prohászka Ottokár: Dante (1921). Akadémiai székfoglalója - száz év után
Szabó Ferenc SJ: Prohászka Ottokár: Dante (1921). Akadémiai székfoglalója - száz év után Prohászka Ottokár püspök 1921-es akadémiai székfoglalója Prohászka Ottokár Dante című akadémiai székfoglaló tanulmányában, mielőtt alaposabb elemzésekbe bocsátkozna (miként Babits Mihály is tette), a lényegre irányítja a figyelmet. Ugyanazt állította, mint most Ferenc pápa: Dante egyéni sorsa az istenkereső ember paradigmája. „Csak néhány szót a költő ideális, finom erkölcsi érzékű, víziós leikéről, melybe a pokolfenekestüls a Paradiso dicsősége „aranyrózsástul” elfért. Minden nagy író — mondja Chateaubriand — voltaképpen csak a maga történetét írja meg. Mesterien ugyanis csak a maga lelkét ecsetelheti, jóllehet azt azután másnak tulajdonítja. Bizonyára tehát Dante is a maga életét, küzdelmeit s szenvedéseit, csalódásait, ingadozásait s kijózanodását s végre végleges s győzelmes orientációját írja meg a »Divina Commedia«-ban, azzal a különbséggel, hogy azt mind magáénak is vallja.”10 11 Prohászka így folytatja: „Nem fejtegetem politikai életének esélyeit. Egész Itáliát dúlta a welf-gibelin pártviszály. Egymás ellen támadtak városok és családok; versengés, öldöklés, száműzetés mindenfelé. Érzékeny lelkét az élet nem kímélte. Csalódásai s küzdelmei, szerelme és bánata s az eszményi világban hívő lelke megsóhajtatják vele a jobb világot a földön is. 0politikai activ szerepre is vállalkozott, s megmozgatott mindent, hogy a helyzet javuljon; de reményében csalódott: meg kellett tapasztalnia, hogy álmodott, s bizakodása illúzió volt. Maga is számkivetésbe került s megtapasztalta a »Pokol«-ban ecsetelt nagy kínt: Nincs semmi szomorítóbb, Mint emlékezni régi szép időre Nyomorban’}1 Prohászka ezután újra figyelmeztet, hogy most nem a középkori történelmi keretet, a pártharcoktól szaggatott politikai eseményeket akarja részletezni, bár utal a történelmi valóságra is, hiszen az „Isteni Színjáték” egyben „emberi színjáték” is: „Ismétlem: ezt a történeti, nagy keretet nem mutatom be bővebben; ehelyett inkább a Divina Commedia gyökerére, a költő lelkének fenekére akarnék rámutatni, ahonnan a Divina Commedia rímei gyöngyöznek, arra a legideálisabb benyomásra, melyet magában hordozott s melyből benne minden élet s szépség s erő eszménye fejlett: ez Beatrice iránti szerelme.”12 10 PROHÁSZKA 1921:2. 11 PROHÁSZKA 1921: 2.; Inf. 5,121. 12 PROHÁSZKA 1921:2. Prohászka-tanulmányok, 2018-2022 99
