Mózessy Gergely (szerk.): Prohászka-tanulmányok, 2015-2017 (Székesfehérvár, 2017)
I. LÁTÁSMÓD ÉS NÉZŐPONTOK - Kuminetz Géza Prohászka Ottokár püspök gazdaságbölcseleti felfogása és aktualitása
Kuminetz Géza: PROHÁSZKA OTTOKÁR PÜSPÖK GAZDASÁGBÖLCSELETI FELFOGÁSA ÉS AKTUALITÁSA Paradox módon a szegény nem a viszonyokat akarta javítani, hanem ő is gazdaggá akart lenni, illetve haszonlesővé vált, tehát nem volt sorstársaival szolidáris. Mivel nem létezett igazi erkölcsi alap, ezért az uzsora esetén sem az erkölcsi gonoszság képezte annak lényegét, hanem a törvény betűjének áthágása. A jognak ugyanis nem az volt az alapvető célja, hogy az erkölcsi bajnak gátat vessen, hanem az, hogy elejét vegye a viszályoknak, a békétlenségnek. Ám az embereket ilyen körülmények között egymáshoz nem belső, erkölcsi kötelék fűzi, hanem inkább a jog kényszere. A római birodalom és jogrendje tehát nem birtokolta a jó törvényhozás mindegyik lényegi elemét, nevezetesen nem ismerte sem az államról, sem az ember rendeltetéséről és értékéről való helyes eszmét és eszményt. Ezeket az eszméket és eszményeket a kereszténység, közelebbről a kánonjog hordozta és érvényesítette. Ennek hatása révén kaphatta meg a római jog a maga valódi tökéletességét. Ám itt a kérdés, hogy miképp állíthat fel a kánonjog olyan elveket, melyeket a világi jog számára is mintegy előír? Azért, mert az ember és a társadalmi élet összes lényegi természeti jogát és kötelességét ismeri és a maga területén az erkölcs és a jog erejével érvényesíti. Azt állítja, hogy minden ember, mint ember egy méltóságú. Azt állítja, hogy a jog alapja az erkölcsben, s nem a hatalomban van. Azt állítja, hogy a jog célja nem pusztán az, hogy külsőségesen összetartson egy népet, hanem az, hogy belsőségesen, testvériesen éljenek az emberek. S mindez a legfőbb Úrnak, az Istennek a parancsa. Vagyis a keresztény vallás jogrendet is teremt, sőt az egész emberiségre nézve alapvetően és lényegileg ugyanolyan jogrendet teremt, amit minden ember, és hatalmi elit - legalábbis természetjogi elveit -, köteles megismerni és kellően érvényesíteni. A kánonjog tulajdonképpen a keresztény dogma és erkölcs manifesztációja a jog területén. A kereszténység a valódi igazságosság vallása, mely megadja a császárnak azt, ami a császáré, és követeli, hogy a császár is adja meg Istennek azt, ami az Istené. így vált a kánonjog egykor és válik a történelem során ismét a világi jog számára a sikeres reform kulcsává. Innen már érthető, hogy az egyházatyák miért tiltották, majd a katolikus egyház és jogrendje a kánonjog és művelői a kanonisták miért foglalkoztak oly intenzíven az uzsora (turpe lucrum) problémájával, annak ellenére, hogy az főleg gazdasági kérdésnek számított. A társadalmi igazságosság pestisének, vagyis erkölcsileg súlyosan bűnösnek, sőt, jogilag is 86 Prohászka-tanulmányok, 2015-201 7
