Mózessy Gergely (szerk.): Prohászka-tanulmányok, 2015-2017 (Székesfehérvár, 2017)
I. LÁTÁSMÓD ÉS NÉZŐPONTOK - Kuminetz Géza Prohászka Ottokár püspök gazdaságbölcseleti felfogása és aktualitása
Kuminetz Géza: PROHÁSZKA OTTOKÁR PÜSPÖK GAZDASÁGBÖLCSELETI FELFOGÁSA ÉS AKTUALITÁSA kodó volt. A gondolatoknak szívós logikával való rögzítésében és sokoldalú csiszolásában statikus, de az új összefüggések hirtelen meglátásában, a kutatás előretörő lendületében dinamikus volt. A külső tényeket híven tisztelte és becsülte, mint az extrovertált karakter, de belülről kialakított eszméi szerint rendezte és rendszerezte azokat, mint teszi azt az introvertált személyiség. A romantikus gondolkodó szangvinikus vérmérsékletével gyorsan alkotott, belátásait szuggesztív erővel terjesztette, de egyúttal a klasszikus kutató flegmatikus hidegségével mindent aprólékosan vizsgált meg és tárgyilagosan bírált. A következményeket alaposan végiggondolta, állításait szigorúan bizonyította.8 A géniuszt és gondolatait, tetteit nem lehet tehát sablonok Prokrusztész-ágyába szorítani.9 Horváth Sándor OP azt írta Prohászka tanulmányában, hogy alapvetően két típusa van a hit tudósainak és nagy életre váltóinak: „Az Istennek élő embert nemcsak a tanulás világosítja meg, hanem az isteni fény besugárzása, az ihletettség is. [...] Fáradságos munkával szerzett tanulmányaink alapján megítélhetjük, mi az erény s mikor erényes a cselekedet, de ennél biztosabb és értékesebb az erényes ember ítélete, aki ezt ösztönszerűen érzi és saját lelkének élményei alapján, az erényes cselekedetekkel egyszintű fény világosságában látja. A világ problémáiról is ítélkezhetünk a megszerzett s a keserves fáradsággal elsajátított bölcsesség fényében, de sokkal biztosabban jár ezek között s határozottabb és megnyugtatóbb feleletet talál az, akit az isteni bölcsesség világossága vezet. Az előbbit a lélek cselekvő erői vezetik, ezeknek arányos kifejtése és használata jellemzik, s minden ítéletére és életmegnyilvánulására rá van nyomva az egészen emberi arányok bélyege. Gondolkodása a logikai sémák és törvények szűk korlátái között folyik le s az elvonó ismeret nehéz fegyverzetének súlya alatt csak lassú lépésekkel jár. Felkeresi s meg is találja az Isten és világ közötti kapcsokat; fogalmakba önti, s így lelkében létesíti, hosszú fáradtság, az értelmet semmiségéből és kisarányúságából kiemelő küzdelmes munka árán. Doctus discens divina - látóvá lesz a maga erejéből, mert tanulmányozta az isteni dolgokat. A másik nem az emberi, hanem az isteni bölcsesség fényében ítélkezik, mert nem emberi, hanem isteni arányú erőkel működik. Az ismeret sematikus, és fogalmi korlátozása háttérbe szorul, s a lélek annyim valóságosan s a tiszta valóságon csüng, hogy az elvonás útja túl hosszúnak, a logikai fogalmak pedig túl gyengéknek tűnnek föl előtte annak eléréséhez és szemléltetéséhez. Ezért az intuíció, a közvetlen szemlélet élvezetesebb és tartalomban is gazdagabb útjára lép, s a valóságot nemcsak helyettesítő képeiben és eszméiben (species), hanem önmagában, az azzá teljesen átalakult Kornis Gyula: A tudományos gondolkodás. A tudós lelkialkata II. Budapest, 1943.130. Darányi Ferenc: A kamatkérdés erkölcstudományi megoldása. Budapest, 1938. 44. 2. jegyzet. 56 Prohószka-tanulmónyok, 2015-201 7
