Mózessy Gergely (szerk.): Prohászka-tanulmányok, 2015-2017 (Székesfehérvár, 2017)

IV. UTÓÉLET ÉS EMLÉKEZÉSEK - Mózessy Gergely „Állítólag Prohászka egyszer

Mózessy Gergely: „ÁLLÍTÓLAG PROHÁSZKA EGYSZER..

A történet egyes elemei (meghökkentő egyszerűség, személyvonat használata, közvetlenség, esernyő a kézben) kétségkívül illenek Prohászkára, miként a püspöki méltósággal járó közegben való idegen mozgás is, amelynek illusztrálására hozta fel ezt a neves irodalmár, Sík Sándor piarista egy előadásában. Sík nem mesélte el a történetet a fenti részletességgel, de anekdotának minősítette.52 Az anekdota-fogalom használata körüli kuszaság okán azonban nem merném határozottan állítani, hogy Sík ezzel a minősítéssel a hitelesség kérdésében is állást akart volna foglalni - tagadva azt.

Az „esernyős székfoglalás" elem nagyon korai - már 1908-ban egy pesti vicclap rögzítette.53 Amit tényszerűen tudhatunk, az csak annyi, hogy a székfoglaló egyéb eseményei, elsősorban az ott mondott Prohászka-beszéd közvetlen hangvétele alapvetően meghökkenthette hallgatóságát.54 Ha belegondolunk, valójában egy püspöki székfoglaló feszített menetrendjébe nehezen illeszthető be egy ilyen érkezés; annak 1906. januári időpontja sem valószínűsíti az egy szál esernyővel való közlekedést. Mi az igazság a történetről? Talán soha nem fogjuk megtudni. - Ugyanakkor a feszültséget feloldhatónak érzem. A hivatalos püspöki székfoglalót ugyanis meg szokta előzni egy afféle „háztűznéző" látogatás, amikor a kinevezett püspök ellátogat jövendő működésének színterére, bemutatkozik a káptalan előtt, és a beiktatás technikai részleteit is egyeztetik. Erre Prohászka esetében 1905 nyúlós-nedves - valóban esernyőigényes - októberében kerülhetett sor. Ekkor történhettek a dolgok így - s inkább ekkor, mint januárban. Vélhetően Gergely Jenő is így gondolkodott, aki Prohászka-életrajzában határozottan a székfoglaló tárgyalása előtt említi meg az epizódot. (Állást azonban ő sem foglalt a történet hitelességéről.)55

A második történetet Szabó Ferenc monográfiája idézi fel, mint anekdotát, egy hetvenes években megjelent filozófiai feldolgozás alapján.56 A történet eredendően A Hétben jelent meg 1907-ben. Azt mondja el, hogy egy egyszerű paraszt gyermekét Nietzschének akarta keresztelni, mert „arról a szentről olyan sokat beszél a püspök úr".

52 Sík Sándor: Prohászka Ottokár, mint író. Sík Sándor egyetemi előadásai. Szeged, 1931/32. II. félév. - Vö.: ww.ppek.hu/konyvek/Sik_Sandor_Prohaszka_mint_iro_l.doc - (Utolsó letöltés: 2015. szeptember).

53 A csizmás püspök. In: Borsszem Jankó, XLI évf. 29. (2119.) sz. 1908. július 19. 9.

54 Gergely Jenő: Prohászka Ottokár. „A napbaöltözött ember". Budapest, 1994.102.

55 GERGELY 1994:101-102.

56 Szabó Ferenc: Prohászka Ottokár élete és műve (1858 - 1927). Budapest, 2007. 79.

Prohószka-tanulmányok, 2015-2017

439