Mózessy Gergely (szerk.): Prohászka-tanulmányok, 2015-2017 (Székesfehérvár, 2017)
IV. UTÓÉLET ÉS EMLÉKEZÉSEK - Mózessy Gergely „Állítólag Prohászka egyszer
Mózessy Gergely: „ÁLLÍTÓLAG PROHÁSZKA EGYSZER.. tések másik csoportja irodalmi művekhez kötődik. A Magyar Figyelő egyik számára tartalomjegyzékének közlésével hívta fel a lap a figyelmet - benne Alexander Bernát Prohászka filozófiájáról írt tanulmányával;10 reklámozták Prohászka Ottokár A túlvilág tornácaiban, Kultúra és terror valamint Elbeszélések és útirajzok című köteteit;11 recenzió született A háború lelke című könyvéről,12 egy szerkesztői üzenetben pedig a Diadalmas világnézet került említésre.13 Természetesen később a poszthumusz kiadásokról is esett szó.14 Prohászka halála, tömegeket vonzó társadalmi eseménnyé emelkedő temetése szintén felkeltette a lap érdeklődését.15 Kultuszának születése is lecsapódott az Új Időkben. Fényképes bemutatásra került egy korai róla készült plakett, egy szoborterv, később olvasói kérésre közölte a szerkesztő, hogy hol lehet mellszobrát megvásárolni.16 1928-ban Voinovich Géza írt a püspök sírjánál tett látogatásáról megkapó beszámolót. Idézzük fel záró gondolatait: „Az idén félve mentem oda. Másfél év telt el azóta [ti. halálától - MG.]. Az emlékezet mécsesében gyéren pislog az olaj, - talán a nagy emlék is elment az emlék rendes útján, a feledésén. Nem, a virág ma is halomban áll; virágból formált keresztek, bokréták, szalagok, mezei virágok, gyertyák és mécsek lobogása. Egy írópolcon kitárt könyv; nevek az ország minden részéből, külföldről is. A nevek után kétszavas könyörgések: Imádkozzál értem! - vagy hálaadások. A falra aggatva kis márvány votiv-táblák: »Gratias!« E földalatti boltozatban van valami a katakombák áhítatából. Ha feljövünk a napvilágra, a virágillat felszűrődik, feldereng a gyertyák sárgás fénye, jelképezve, hogy aki ott pihen, világított a sötétségben. Új búcsújáróhely a XX. században. Prohászka Ottokár azt tartotta: Milyen szép az és milyen jó, ha olyanokat avatnak szentekké, akiknek kortársai még élnek, akikre még emlékeznek. Olaszoknál gyakori eset ez. Ilyenkor láthatja a nép, hogy a szentek nem a felhők fölött élnek, hanem köztünk járnak a földön. Mintha magáról beszélt volna."17 A lap hasábján megjelent néhány Székesfehérvár városával foglalkozó, mélyebb honismeretre, vagy belföldi turizmusra serkentő cikk is, mint (1911) 641.; 18. évf. (1912) 435-436.; 21. évf. (1915) 309., 336.; 22. évf. (1916) 614.; 32. évf. (1926) 694.; 33. évf. (1927) 371. 10 Új Idők, 17. évf. (1911) 231. 11 Új Idők, 19. évf. (1913) 623.; 24. évf. (1918) 477.; 29. évf. (1923) 56. 12 Új Idők, 21. évf. (1915) 565. 13 Új Idők, 31. évf. (1925) 519. 14 Pl. Új Idők, 34. évf. (1928) 563. 15 Új Idők, 33. évf. (1927) 401., 437. 16 Új Idők, 33. évf. (1927) 492.; 40. évf. (1934) 73.; 44. évf. (1938) 763. 17 Új Idők, 34. évf. (1928) 304. 430 Prohászka-tanulmányok, 2015-201 7
