Mózessy Gergely (szerk.): Prohászka-tanulmányok, 2015-2017 (Székesfehérvár, 2017)

III. VILÁGHÁBORÚ ÉS TÁRSADALMI ÁTALAKULÁS - Kozák Péter Az „életiratíró" és emlékbeszédei. Bányai Elemér és Prohászka Ottokár

Kozák Péter: AZ „ÉLETÍRÁTÍRÓ" ÉS EMLÉKBESZÉDEI

Prohúszka püspök beszél Zuboly temetésén (ZUBOLY 2016:41.)

Gyászbeszédében Prohászka Ottokár elöljáróban leszögezte, hogy a világháborúban a nemzetek odadobják legjobb szellemi erejüket, erkölcsi tartalékukat, és hogy nem volt még olyan kor, amikor az emberiség anynyi írót, annyi gondolkodót, annyi művészt vetett volna áldozatul, mint a most zajló nagy háborúban. Természetesen minden nemzetnek megvan a maga vesztesége, ám mi most egy nagy áldozat temetésén járunk, az ő önzetlen, igaz és feddhetetlen életére emlékezünk. Bányai Elemér testvérünk, ha nem is imádkozott sokszor, önzetlen munkásunk, a magyarság szeretője, a magyar történelem szerelmese volt, teljes életet élt; életet a javából, a legszebb, a legharmonikusabb és a legdicsőségesebb életet. Bányai Elemér testvérünk mégis idegen volt ebben a világban. Az ilyen ember olyan, mint a harangszó az erdőben: felségesen szól, de mégis máshonnan, gót tornyok

390

Prohászka-tanulmányok, 2015-201 7