Mózessy Gergely (szerk.): Prohászka-tanulmányok, 2015-2017 (Székesfehérvár, 2017)

III. VILÁGHÁBORÚ ÉS TÁRSADALMI ÁTALAKULÁS - Kozák Péter Az „életiratíró" és emlékbeszédei. Bányai Elemér és Prohászka Ottokár

Kozák Péter: AZ „ÉLETIRATÍRÓ" ÉS EMLÉKBESZÉDEI túlfűtöttek, együttérzők, empatikusak lettek. A Nagy Háború kitörése után mozgósítási parancsot kapott maga is, mert korábban, tartalékos hadnagy­ként szolgált. Bányai Elemért - aki ekkor épp a Magyarország belmunkatár­­saként munkálkodott - lapja sikertelenül próbálta felmenteni. Zubolyt ki­nevezték főhadnaggyá, s 1915. március 8-án indult el az északi harctérre (egyes adatok szerint, mint a VII/3 menetszázad parancsnoka). Irodalom­történeti érdekesség, hogy útközben áthaladt Csúcsán is, ahol üdvözlő kár­tyát hagyott barátjának, Ady Endrének is. Adyval azonban nem találkoz­hatott: a költő, Csinszkával, épp akkor indult házasodni Pestre! Soha többé nem találkoztak... Bányai százada 1915 márciusában érkezett meg Uzsokra (Ung vármegye, Nagybereznai járás, a mai Ukrajna kárpátaljai területe). A század egy kis rutén falu, Komarniki közelében helyezkedett el, az oroszok pedig szinte állandóan lőtték az Uzsoki-hágó környékét, mint fontos stratégiai terüle­tet. Száz éve, nagypénteken, 1915. április 2-án ismét heves tüzérségi táma­dás érte Bányai Elemér századát. Egy becsapódó gránát eltalálta Zubolyt, amely jobb karját vállából letépte, valamint egész felsőtestét is átjárta. Bor­zasztó szenvedések között halt meg. A holttestet hordágyon vitték be Ko­­marnikiba, s másnap, nagyszombat délelőtt, a falu temploma mellett el­temették. A zászlóalj napiparancsa április 12-én jelentette a halálhírt, ám a történet itt még nem ért véget, sőt valójában, bizonyos értelemben csak most kezdődik. Emlékbeszédei A tragédia az egész főváros közönségét megrázta. Halálhírére Ady End­re két versében is búcsúzott tőle (Szegény Zuboly emlékére és a Zuboly emlék­táblájára), nekrológot írt róla - többek között - Bölöni György, Krúdy Gyu­la, Kunfi Zsigmond, Schöpflin Aladár, Szép Ernő. A Budapesti Újságírók Egyesülete (BÚÉ) pedig rögtön a halálhír után, 1915. április 17-én elhatá­rozta, hogy felkutatja sírját és hazahozatja Bányai Elemért. Miután a gorli­­cei áttörés sikerrel járt, s visszaverték az Uzsoki-hágóból az oroszokat, lehe­tővé vált, hogy a BÚÉ küldöttséget indítson Zuboly földi maradványainak elszállítására. A kis küldöttség, amelynek tagja volt egy funerátor (= temet­kezési szakember) is, Ungvárott engedélyt kapott a sír exhumálására. A ka­tonavonat 1915. szeptember 12-én érkezett Komarnikiba, ahol kalandos körülmények között sikerült azonosítani Bányai Elemér ideiglenes sírját. A templom melletti dombon ugyanis két Bányai Elemér volt eltemetve -388 Prohószka-tanulmányok, 2015-2017

Next

/
Oldalképek
Tartalom