Mózessy Gergely (szerk.): Prohászka-tanulmányok, 2015-2017 (Székesfehérvár, 2017)
III. VILÁGHÁBORÚ ÉS TÁRSADALMI ÁTALAKULÁS - Frenyó Zoltán Prohászka Ottokár eszmevilága a nagy háború idején. Római lelkűiét, keresztényszocializmus, magyar valóság
Frenyó Zoltán: PROHÁSZKA OTTOKÁR ESZMEVILÁGA A NAGY HÁBORÚ IDEJÉN Naplójában Prohászka arra is rámutat, hogy lényegi összefüggés van a háborúra való hajlandóság és a kultúra torzulása, a lélek megbetegedése között. A helyes kultúra lerombolása, az igazi kultúra, az ép lelkűiét, a megtartó szellemiség elveszítése az a tényező, amelynek következtében az ember képes lesz kivetkezni önmagából, és áldozatává válik az alantas erőknek. „Az európai kultúra, melyet az értelmi fejlődés szédülete hitetlenségbe sodort, voltaképp mindannyiszor a nihilizmusba téved. A háború gyakorlati nihilizmus. A nihilizmus az a hazugság s blazírtság, mely a lelket megszállja; az a nirvána, melyben nemcsak az életcéltudatot, hanem eo ipso emberi méltóságunk tudatát elvesztjük. Nos, ha elvész, nincs akadálya az egymásirtásnak."27 A háború mindazonáltal valóságos létező, s ezért Prohászka keresi, miképpen lehet helyesen viszonyulni hozzá. Összességében három irányt, három kívánalmat állapít meg. Ezeknek a lényege: 1) Elmélyülés magunkban, 2) Embertársunkhoz fordulás, 3) Felemelkedés Istenhez. A világ megújulásra vár, de ehhez semmiképpen nem a háború holmi kívánatos út és eszköz. A háború önmagában teljességgel rossz (az ördög kacag a háború láttán),28 de mint mindenből, ebből is fakadhat jó, s a feladat ennek a sarjadó jónak az ápolása. A háború folyamán Prohászka írásaiban és beszédeiben egyrészt szüntelenül igyekezett az örök élet reményével vigaszt nyújtani,29 másrészt rámutatott a hősiesség és a testvériség erényeire. Hangsúlyozta azonban, hogy az erkölcs nem a háborútól keletkezik, hanem a háború közepette működik.30 Prohászka megemlíti, hogy sokan beszélnek a háború bizonyos erkölcsi hatásairól. Nem tagadja, hogy az erkölcs megnyilvánul, de hozzáteszi, 27 ÖM 23,274. -1914. december 19. 28 „Az ördög a hasát fogja s úgy röhög a háborún és kultúrán és filanthrópián." (ÖM 23,290. -1915. június 30.; hasonlóképpen: ÖM 23, 300 -1916. április 15.) 29 Lelkigyakorlatos beszédeiben is ebben a szellemben érinti a háború kérdését. „Az ember főleg most tele van siralommal, a lelke meg van mérgezve; olyan világban élünk, amely tele van valamiféle spórával, miazmával, és az emberek ettől betegek lesznek, rémítő, mennyit szenvednek. De nemcsak most, ebben a világban szenvedünk, szenvedtek más világban, más időkben is. A legfőbb probléma a szenvedés problémája. A sírok árkai, kórház, siralomház mindig volt és van, ha nincs is máskor ennyi özvegy, ennyi árva, így államilag előteremtve, azért a szenvedés, a küzdés megvan. Síró lelkek folyton lesznek. Nem szabad a mostani bajt annyira kiemelnünk, mintha enélkül baj nem volna. A világ mindig siralomvölgye, az a porond, ahol küzdünk és szenvedünk. E(p)pen ezért, mert ez így van, nekem kulcs kell, hogy bízni tudjak, zárt kapuk előtt állok. [...] Ezt a kaput hogy nyitom ki? Megnyitja nekem az Úr Jézus Krisztus nagy bizalmam révén." - Vö.: Jegyzetek Méltóságos és Főtisztelendő Dr. Prohászka Ottokár székesfehérvári püspök úrnak az Országos Kath. Nővérek Egyesületében Budapesten 1916. év április 15-19-ig tartott húsvéti lelkigyakorlatokról. Jegyezte: Prohászka Angela. Budapest, 1916. (Kőnyomatos kiadvány.) 5-7. 30 „Tudom, hogy sok nagy érzés fakad a harcok s kínok között, de nem, nem, nincs közöm az öldöklő világhoz. Nem Istennek, nem Krisztusnak világa ez." ÖM 23,270. -1914. augusztus 18. 380 Prohószka-tanulmányok, 2015-201 7
