Mózessy Gergely (szerk.): Prohászka-tanulmányok, 2015-2017 (Székesfehérvár, 2017)
III. VILÁGHÁBORÚ ÉS TÁRSADALMI ÁTALAKULÁS - Frenyó Zoltán Prohászka Ottokár eszmevilága a nagy háború idején. Római lelkűiét, keresztényszocializmus, magyar valóság
Frenyó Zoltán: PROHÁSZKA OTTOKÁR ESZMEVILÁGA A NAGY HÁBORÚ IDEJÉN kiemelkedő lépése volt az 1916-ban meghirdetett földreform-javaslata. Hasonlóképpen említést érdemel a Prohászka szellemében és védnökségével megvalósult Ottokár Hadiárvaház intézménye. E két utóbbi témára alább visszatérek. Prohászka a háborúért egy pillanatig sem lelkesedett; zászlót, csapatot nem áldott meg, buzdító beszédet nem mondott. Említett könyve elején egyértelművé teszi: „Ugyancsak nem vagyok a háború barátja."18 A háború miatt leginkább az antant-hatalmakat okolja, főként az angol és francia kapitalizmus hódítási vágyát, másodsorban az orosz hatalmi politikát.19 Mint hangoztatja, Magyarországnak semmi ilyen célja nincs, Magyarország elégséges önmagának, Magyarország ebbe a világégésbe kényszerült vértanú nemzet.20 Prohászkának van egy tanulmánya, amelynek a címe: A latin s germán kultúra a világháborúban.21 Ebben épp azt szeretné világossá tenni, hogy a háború nem az úgynevezett latin és a germán elem harca, mert a latin alatt a csupán latinizálódott nyelvű keltákat (brit, gall) kell értenünk. Ez a beállítás oka lehet annak, hogy Prohászka nem reflektál Olaszország háborús szereplésére. Ezt továbbgondolva feltételezhetjük, hogy Prohászka véleménye szerint Olaszország indokolatlanul szerepel, s helyét nem találja a háborúban. A háború szörnyűségei láttán Prohászka minduntalan fölveti a racionális és az irracionális elem szerepét.22 A racionális a háború valós, megragadható okaira és tényezőire vonatkozik, az irracionális pedig részben az ember természetére, részben a gondviselés kifürkészhetetlenségére, „érthetétlenségére". Ami a konkrét tényezőket illeti, Prohászka világosan rámutat: „Háború azért van, mert a gazdasági hatalom utáni vágy tüzeli az államokat. S mivel az állam csak intézmény, abban s a mögött mindig csak emberek állanak, mégpedig telhetetlen, pénzsóvár emberek, feneketlen pénzeszsákok. Az egyes országok nagy tőkéi s akik a tőkék tulajdonosai, új gazdasági területeket akarnak szerezni, hogy termelésüknek új Ottokár: Naplójegyzetek II. (1891-1919). Szerk. Szabó Ferenc SJ. Szeged-Székesfehérvár, 1997.174- 203. Dátumok: 1914. VI. 29.; VIII. 18.; IX. 23.; X. 24.; XI. 30.; XII. 8.; 19.; 1915.1.15.; III. 14.; 30.; IV. 15.; V. 11.; VI. 2.; 18.; 30.; X. 21.; 28.; 1916. IV. 15.; V. 15. N2: 1914. XII. 7.; 26.; 1915. X. 19.; 1916. IX. 22. 18 Prohászka Ottokár: Mi a harcok lelke? - ÖM 10,165. 19 ÖM 23,270-271. -1914. szeptember 23.; A háború erkölcsi kihatásai (1915) - ÖM 10,256. 20 Prohászka Ottokár: Vértanúság és szeretet (1914) - ÖM 10, 222. 21 Prohászka Ottokár: A latin s germán kultúra a világháborúban (1917) - ÖM 10,150-164. 22 Prohászka Ottokár: Mi a harcok lelke? - ÖM 10,165.; Hajnalodik-e már? - ÖM 10,233.; A háború problémája - ÖM 10, 284. 378 Prohászka-tanulmányok, 2015-201 7
