Mózessy Gergely (szerk.): Prohászka-tanulmányok, 2015-2017 (Székesfehérvár, 2017)
III. VILÁGHÁBORÚ ÉS TÁRSADALMI ÁTALAKULÁS - Fejérdy András A világháború problematikája Prohászka Ottokár műveiben
Fejérdy András: A VILÁGHÁBORÚ PROBLEMATIKÁJA PROHÁSZKA OTTOKÁR MŰVEIBEN telmet adni. A háború első hónapjaiban ehhez az igazságos háborúról szóló teológiai tanítás hagyományához nyúlt: ebben az értelmezési keretben a háború, mint minus malum vált nem helyeslendő, de elfogadható történelmi eseménnyé. Prohászka megnyilatkozásaiban egyúttal fejlődés, a hangsúlyok eltolódása figyelhető meg. A háború időbeli elnyúlását, a szörnyűségek és pusztítás minden korábbit felülmúló erejét látva mindinkább meggyőződésévé vált, hogy ez a háború nem tekinthető jogosnak, így nem valamely nagyobb jó érdekében elszenvedendő kisebb rossz, hanem az abszolút rossznak, az irracionális hatalmaknak, a bűnnek történelmi megnyilvánulása. Prohászka hite, és ebből fakadó reményteli optimizmusa azonban ennek a sötét olvasatnak is pozitív értelmet adott. A választ ugyancsak a teológiai hagyományból származó értelmezési modellekkel, mindenekelőtt az isteni büntetés, tisztító vihar, és az „isteni szántás" képeinek segítségével fogalmazta meg. Ezen értelmezési kulcsok segítségével a háborút Isten eszközeként határozta meg, amelyből egy morálteológiai és történelemteológiai olvasat következett: a háború Isten kezében egyrészt az egyén erkölcsi megtisztulásának, növekedésének eszköze, másrészt pedig - éppen az egyesek tömeges megtérése révén - egy új, keresztény világrend előkészítésének terepe - végső soron világtörténelmi szükségszerűség. Megnyilatkozásaival így egyszerre sikerült a rá figyelőknek jelenre vonatkozó vigaszt és jövőbe tekintő reményt nyújtania. A pozitív jövő felvázolása Prohászkánál ráadásul nem maradt meg elvi síkon, hanem határozott gyakorlati-politikai lépések következtek belőle. A székesfehérvári püspök háború-értelmezése így a teológiai értelmezésen túl határozott politikai dimenzióval bírt. Ez a politikai dimenzió azonban nem nemzetállami/nacionalista célok elérése volt a háború útján, mint oly sok püspöktársa esetében a front egyik vagy másik oldalán, hanem egy „Isten országának" földi előkészítésére irányuló, keresztény alapokon nyúló - és így nemzetek feletti - új társadalmi rend, „kultúra" megvalósításának előkészítése. Prohászka tehát a háború mellett érvelő európai püspökökkel azonos teológiai képekre, motívumokra, tanokra támaszkodott ugyan érvelésében, alapvető háború-ellenessége miatt mégis más hangsúlyokkal használta ezeket, így végső értelmük is más lett. Prohászka tudniillik a teológiai érveket nem elsősorban a nacionalista-hazafias érdekek igazolására használta, hanem a nemzeti érdekek síkján felülemelkedve, egyetemes - lelki-kegyelmi - téren keresett megoldást. Prohászka nagy háborúval kap372 Prohószka-tanulmányok, 2015-2017
