Mózessy Gergely (szerk.): Prohászka-tanulmányok, 2015-2017 (Székesfehérvár, 2017)
I. LÁTÁSMÓD ÉS NÉZŐPONTOK - Mózessy Gergely Prohászka Ottokár és a protestantizmus
Mózessy Gergely: PROHÁSZKA OTTOKÁR ÉS A PROTESTANTIZMUS f) Apologetikus írások Prohászka identitásának legfontosabb eleme katolikus pap volta. írásaiban ezért mindenekelőtt egyházának és hitének érdekeit védte. Ha úgy érezte, hogy ezek támadásnak vannak kitéve, felvette a kesztyűt. Két ilyen apologetikus szövegre szeretném felhívni a figyelmet 1887-ből. A Protestáns szerénység című cikk egy Farkas József nevű szerző megállapítására tett szenvedélyes reflexió.28 Farkas a Protestáns Egyházi és Iskolai Lapban azt a megjegyzést ejtette el, hogy a böjtölés idejétmúlt szokás, amelyet csak a bigott egyszerű nép tart még, maga azonban számtalan művelt katolikust ismer, aki nem tartja azt. Mindebben pedig a protestantizmus szellemének örvendetes, szabad sajtó szellemével támogatott terjedését látja. Prohászka epés kirohanást intézett e megállapításra: felemlítette a böjt bibliai eredetét (ami az írás mindenekfelettiségét hirdető protestánsnak nem kellemes...); az áldozathozatal készségének fontosságát; azt, hogy a kényelem felé terelése az embernek egyáltalán nem nagy fegyvertény, csak a modern korszellemmel való megalkuvás. Mindeközben kiszólásai mármár személyeskedőek: „Mutasson nekem Farkas József úr egyetlen momentumot, melyet a böjtben felfödöz a hitnek s az erkölcsnek kárára; mondjon valamit, ami a böjtöt ésszerűtlennek vagy Krisztus példájával s az apostoli egyház szokásával ellenkezőnek bizonyítaná? Nem; a helyett üres, felületes szólamokkal éri be." Majd Prohászka támadásba is átlendülve kemény kérdéseket tett fel, amelyek a hit lényegesebb, mélyebb rétegeit érintik: „volt tán más kihatása és eredménye az »apák prédikálgatásának« [t.i. annál, hogy sokak nem böjtölnek már]? Hittek-e többen Krisztus Istenségében és föltámadásában?" S kemény kritikával illette a Pesten ekkortájt tartott protestáns valláserkölcsi előadásokat, amelyeknek szerinte vajmi kevés köze volt már a természetfölöttihez. Hasonlóan személyeskedő hangvételű egy másik reflexiója.29 „Aki »romantikus rajongásáról, »reformátori önfelelősség«-ről, »sötét fanatizmusról« és bizonyos »legerősebb keresztyénről az apostolok napjai óta« akar olvasni émelygős szólamokat, az vegye kezébe a »Protestáns Egyházi és Iskolai Lapot«. Találkozik ott időnkint bizonyos mélyértelmű theológgal, aki [...] legújabban a »római és protestáns egyházpolitika« cím alatt közöl csevegéseket nem ép[p\en új dolgokról. Feladata lefordítani, amit Beyschlag s más »ismeretes« emberek már rég elmondtak, s szajkómódra utánuk mondani mindazon rágalmakat, melyeket tudatlanság és a komoly 28 ÖM 20, 88-94. Az idézetek a 90. és 91. oldalról származnak. 29 ÖM 20,83-88. A szajkók. A bekezdés idézetei a 82-83. és 85-86. oldalakról valók. Prohószka-tanulmányok, 2015-201 7 19
