Mózessy Gergely (szerk.): Prohászka-tanulmányok, 2015-2017 (Székesfehérvár, 2017)

I. LÁTÁSMÓD ÉS NÉZŐPONTOK - Mózessy Gergely Prohászka Ottokár és a protestantizmus

Mózessy Gergely: PROHÁSZKA OTTOKÁR ÉS A PROTESTANTIZMUS

mindenekelőtt nincs az erénynek emelve; befogadnak ott mindenkit, aki valami nagyot és csodálatost művelt, anélkül, hogy kérdeznék: bűn volt-e, gyalázat volt-e, ami híressé tette. így például Luther Márton környezetében megütköztem azon, hogy ily jeles erényhős és Mann Gottes mellé Huttent és Sickingent, csillagzatukra nézve két haramiát, állították ki; az úgy veszi ki magát, mintha a Gellérthegyen építendő magyar Pantheonba [...] Rózsa Sándort, vagy más betyárunkat állítanák föl. Mondhatom, hogy Luther iránt való kegyeletem gyengéd virágszálára e látvány úgy hatott, mint más becsületes virágszálra a tavaszi fagy."22

A következő évben Wartburg váráról szól: „A Wartburgon lakott Dr. Luther Márton is, miután a ivormsi gyűlésről megszökött. Szobáját is látni; a tintafoltnak is megvan a falon kikapart helye. A szoba pitvarában különféle idézeteket olvasunk Luther műveiből, melyek szemenszedett választékosságukban legalkalmasabbaknak látszottak azon hangulat fölébresztésére, mely Luther tisztelőjét elfogja, mielőtt a szobába lépne. A Wartburgot minden korú, rangú és állású nép buzgón látogatja nem Szent Erzsébet, hanem Luther miatt. Az anya oda vezeti leányait, az apa fiait, a tanító iskolás gyermekeit; mennek búcsút járni a Wartburgba; menjenek, látnak szép vidéket, s mire fölérnek, lesz étvágyuk, s nem csalódnak, mert a kapu előtt van nagy restauráció; de ők másért is mennek oda, vallásos érzelmeik a jóhiszemű hit, a történeti emlékek és a remek természet árján dagadnak; fogékonyak volnának a jó benyomások iránt, melyek nemesítőleg s lelkesítőleg hatnának lelkűkre. De ha a pitvarba lépnek, mely a szentélybe, Luther szobájába nyílik, a falon a többi közt ezt is olvashatják:

»Wer nicht liebt Wein, Weib und Gesang,

Der ist ein Narr sein Leben lang.«23 24

Mit gondoljunk a tapintatról, vagy ha ezt kifogásolni nem engednék, mit gondoljunk a kegyelet azon furcsa gerjedelmeiről, melyeket a protestáns fölfogás a Luthert-tisztelő hívek kebelében éleszteni akar? Ily fölirat szentnek tartott helyre, úgy látszik, mégis csak nem illik. [...] Luther személye iránt mindenesetre a hívő lutheránusnak vallásos kegyelettel kell viseltetnie, e kegyeletnek húrjai rezdülnek meg lelkében ott, ahol a férfira vonatkozó emlékek élénken és melegen lépnek eléje. Már pedig a vallásos kegyelet fölmagasztalólag, nemesítőleg hat a szívre, s következőleg sérül, valahányszor durva érzékiségbe és Wein-Weib-féle eszmecsordába ütközik."2i

Schütz Antal, aki Prohászka műveit 1928/29 folyamán díszkiadásban sajtó alá rendezte, az útirajzok bevezetésében a huszonéves szerző „leíró, elbeszélő, jellemző tehetségét, és egyetemes műveltségét" emelte ki - meg-22 ÖM 16,12.

23 Aki nem szereti a bort, az asszonyt és a nótázást, egész életében bolond - német.

24 ÖM 16,148-149.

Prohószka-tanulmányok, 2015-201 7