Mózessy Gergely (szerk.): Prohászka-tanulmányok, 2015-2017 (Székesfehérvár, 2017)
I. LÁTÁSMÓD ÉS NÉZŐPONTOK - Kuminetz Géza Prohászka Ottokár püspök gazdaságbölcseleti felfogása és aktualitása
Kuminetz Géza: PROHÁSZKA OTTOKÁR PÜSPÖK GAZDASÁGBÖLCSELETI FELFOGÁSA ÉS AKTUALITÁSA különböző termékeket kicserélünk, akkor nem az áruk közti egyenlőséget, egyenértékűséget ismerjük el, hanem az adott árura való szükségünket, s így az ár a termelő személyek egymáshoz való viszonyát tükrözi (a termelő viszonya a termelőhöz), nevezetesen azt, hogy szükségünk van egymásra, egymás munkájára ahhoz, hogy teljes életet élhessünk. A dolgok ugyanis, „amennyiben hasznosak, s az élet szükségleteit fedezik, annyiban valóságok, de anynyiban semmi közük az értékhez, az árhoz. - Robinsonéknál is hasznosak azok a való dolgok, de nincs áruk. Mihelyt a különálló termelők viszonyba lépnek, kicserélik termékeiket, a tárgynak magának tulajdonítanak értéket, csereértéket. Ezen értéken mérik össze a legkülönbözőbb termékeket. De ezáltal kezdődik az önámítás játéka. Az ember elveszti az összefüggést a termelő és a termék közt, s egy közbefurakodott tényező, az ár, a csereérték űzi velünk játékát. Hát mi az ár, mi a csereérték? [...] Mi határozza meg ezt az általános, mindent mérő és regulázó mértéket? Marx Károly figyelmeztet: urak, az ár, a csereérték, ez a mi rossz szellemünk, ez az árutermelés kísérteié, ezt tartsák szemmel. Minden termelés az emberi munkának funkciója, s a munka személyes is, meg társas is. Személyes, mert egyediségünké, társas, mert másokkal együtt dolgozunk. [...] A munka értéke nem a dologtól függ, melyet munkálunk, hanem meghatároztatik önmagában, saját energiája s tartalma és ideje által. De az árutermelésben ebbe a világos viszonyba, melyben a termelő munkájához és termékeihez áll, belefurakodik az ár, a csereérték, s ezáltal a termelőknek személyes egymáshozi viszonyából dologi viszony lesz a termékek közt."229 A problémát elemezve így folytatja: „a sötét középkorban még nincs kifejlett árutermelés, vagyis nincsen még csupa független, egymással szemben önálló termelő, hanem van sok jobbágy és földesúr, hűbéres és főúr. Ezek az emberek személyesen függnek egymástól s ez a személyes függés jellemzi a termelésnek társadalmi viszonyait is. [...] Itt sincs csere, nincs érték, mert nincs önállóság, nincs személyes függetlenség. A társadalmi szervezet a személyes függésen épül föl, s azoknak a jobbágyoknak társadalmi munkás viszonyai. [...] Itt az ár fogalom időelőtti, anakronizmus; a személyes függési viszonynak megfelel a történelmi fejlődés szerint ez a robot s ez a dézsma. [...] Az emberek nem viszonyítják sem munkájukat, sem termékeiket valami harmadik, általános mércéhez, melyről leolvassák az érték, az ár fokait. Munka és termék közvetlenül a munkásé, s ő szolgáltatja azt a személyes függőségének kifejezésül a földesúrnak. A földesúr kezeli a politikai hatalmat, az igazságszolgáltatást, a jogvédelmet, ez az ő személyes viszonya a társasághoz. [...] íme itt látunk embereket, kik társaságot képeznek. A társaság szervezete a történelmi fejlődés alapján kifejezést nyer a társaság tagjainak személyes viszonyaiban egymáshoz. Ez a szemé229 ÖM 11,131-132. A személyes helyett lesz az embereket egymástól elidegenítő dologi viszony. 122 Prohászka-tanulmónyok, 2015-2017
