Mózessy Gergely (szerk.): Prohászka-tanulmányok, 2012–2015 (Székesfehérvár, 2015)
III. PROHÁSZKA LÁTÁSMÓDJA - S. Szabó Péter: Prohászka misztikus látásmódjának kulcsa
S. Szabó Péter: PROHÁSZKA MISZTIKUS LÁTÁSMÓDJÁNAK KULCSA tus arcán a kínhalál okozta különböző változásokat véltek látni. Ezeket a tudósítások szubjektív látomásoknak minősítették. Prohászka ezt írja róla: „A keresztfa fakép, de ők a képen, vagyis a lelkűkben látják. [...] A meglátás a lélekben megy végbe. Ez a hit pszichológiája: a fogalmak, a képek csak jelzések, de a nyomukban kigyullad a hívőben a látás. [...] Hány ember járt ott is bambán; olyan kereszt mindenfelé van, de az a kegyelem, mely érthetetlenül ahhoz a kereszthez van fűzve, itt is kigyulladhat a „látó leiken".24 Tehát a látó hit, a látó lélek a fontos, amit a „természetfeletti szerv", a hit tesz lehetővé, ezáltal válik szemlélhetővé a „lefátyolozott Krisztus", a „másik szféra", amely egyébként csak emberi érzékszervekkel nem látható. így összegzi az eset tanulságát: „A limpiászi csoda egyre jelentősebb nekem. Nézni úgy, hogy lássunk, - hogy fölértsük a valóságot, azt a mélységet és tüzet, melyet a szent kereszt jelez. Igazán csak jelez."25 Tehát a kereszt által jelzett mély vallási valóságot lehet átélni, meglátni a hit segítségével annak, aki ezt a látásmódot kifejlesztette magában. Mert, „hogy lássunk, disponálni kell magunkat.”26 A következő idézett gondolatban pedig az tapasztalható, hogy ő kifejlesztette magában ezt a természetfeletti érzékszervet, lát így, hisz, ahogy írja: „Uram ne tégy csodát, csodállak én így is, a hit csodálatos otthoniasságom."27 És úgy tűnik, ennek a hívő látásnak ugyanolyan természetessége van, mint a hétköznapinak. Ezt támasztja alá a következő gondolat: „Csókakőn voltam s a gyümölcsöst néztem a vár alatt [...] Azután Bodajkra szaladtam át s megnéztem a malom mellet a kutat; de már sötét volt; a fenekére mégis láthattunk. S jaj ez a sok kristályvíz [...] Áldalak Uram vizeidben, forrásaidban, mélységeid lüktető kristályaiban! Ah, ez a te képed, szimbólumod. Te vagy a vizekben. Jól teszik, akik lenéznek, s azok az igazi látók, kik a kútban a Szüzet meglátják. Hogyne látnok őt meg!"28 Ez az utolsó mondat arra utal talán, hogy természetessé válik a „látó hit", ugyanolyan nyilvánvaló dolog, hogy hittel is lehet látni, mint az, hogy szemmel, a hétköznapi érzékszervvel, így a hit csodálatos otthoniassággá válik. Ezt tanácsolja Prohászka: „Ah, testvérek, legyetek látók, legyetek meglátói az Isten pompájának. Elhiszitek, hogy nem férne belétek, bármily kerekre tágulna ki 24 Naplójegyzetek. 3. 250-251. (1923. szeptember 5-i jegyzet). 25 Naplójegyzetek. 3. 253. (1923. szeptember 16-i jegyzet). 26 Naplójegyzetek. 3. 253. (1923. szeptember 16-i jegyzet). 27 Naplójegyzetek. 3. 292. (1924. február 18-i jegyzet). 28 Naplójegyzetek. 3. 211. (1922. szeptember 21-i jegyzet). Prohászka-tanulmónyok, 2012-2015 263
