Mózessy Gergely (szerk.): Prohászka-tanulmányok, 2012–2015 (Székesfehérvár, 2015)
III. PROHÁSZKA LÁTÁSMÓDJA - S. Szabó Péter: Prohászka misztikus látásmódjának kulcsa
S. Szabó Péter: PROHÁSZKA MISZTIKUS LÁTÁSMÓDJÁNAK KULCSA akkor ismét gyermekkori konkrét élményekhez jutunk: „ha úgy visszatekintek, hogy gyermek telkemre mi hatott leginkább, azt kell mondanom, az áradó zöldes, kékes, fenékig átlátszó víz, a Revuca, a Vág. Talán onnan a nagy előszeretet a felséges áramló kontinuum iránt; onnan az élvezet, mellyel a stájeri s tiroli vizek s a mélységek titokzatosságát nézem."8 De - a természet minden elemét Istenhez, a transzcendenciához vezető jelentéssel is felruházó látásmód már ismert anatómiájának megfelelően - a konkrét, valóságos vizekből hamarosan másfajta vizek keletkeznek: „Ah források, ah, vizek, tifölséges elemek, ti alázatos hatalmak, ti feltartóztathatatlan fölszívódások s magasba szivárgások és szöktetések! Ah, vizek, kegyelmek, Isten életkitörései, -fényes tengerek; zivatarok, de mindig tiszták s tisztítók! [...] Kegyelmek, szent vizeim, forrásaim, tarpatakjaim, tengereim [...] Mit mondjak? Azt, hogy szeretlek, nagyon szeretlek, iszlak élvezlek s dagadok a bimbó dagadásával, a kitörő élet ujjongásával, azzal a csendes, mély lélekrivalgással!"9 így vált át tehát más síkra a jelentés, a konkrét folyó, a víz előbb a tisztulás nagyhatású eszköze, majd életerő, majd pedig az isteni kegyelmek áradását jelenti, a víz a kegyelmet is szimbolizálja. Annak az átfogó természetmisztikának, mely Prohászka elmélkedéseit áthatja, az erdő is meglehetősen domináns része. A növényi vegetáció sokfélesége, az élet millió formában történő burjánzása az, ami megragadja és gondolatait láttukra transzcendens távlatok felé röpíti. 1886-ban írja: „Az erdőben sétáltam; a legszebb s legelevenebb lombbőségben; oly jótevőén szólt lelkemhez ez a duzzadó, millió alakulásban illatozó élet."10 Egyik felfejtési iránya ennek a szimbólumnak a lélek, a lelkek gazdagságának kifejlődése lesz a továbbívelő gondolatokban: „nincs más kívánságom, mint a sejtelmet a lélek kivirágzásának rügyét és bimbóját teljes kifejlésében érezhetni".11 A másik irány az erdők nyomán a templomok, a templomi áhítat irányába emelkedik: „A régi hinduk ékesebb korukban erdőkbe vonultak, hogy maguknak éljenek s az Istennel kapcsolódjanak; ah, a mi erdőink, szent berkünk a templomok, ahol Krisztus vár ránk misztériumában."12 Az erdő - templom megfeleltetés elég stabil társításnak bizonyul, gyakran előfordul, a fehérvári püspöki palota kápolnáját, amit nagyon szeret „az én liliomos erdőcskémnek" nevezi. Elég kézenfekvő ez a megfeleltetés, az erdő a vallásos áhítat szent helye is, a természet alkotta természetes templom. De komplex hasonlatok eleme is az erdő, melyekben 8 Naplójegyzetek. 3. 136. (1920. május 12-i jegyzet). 9 Naplójegyzetek. 3. 231-232. (1923. március 10-i jegyzet). 10 Naplójegyzetek. 1.151. (1886. május 25-i jegyzet). 11 Naplójegyzetek. 1.151. (1886. május 25-i jegyzet). 12 Naplójegyzetek. 3. 279. (1924. január 12-i jegyzet). Prohászka-tanulmányok, 2012-2015 259
