Mózessy Gergely (szerk.): Prohászka-tanulmányok, 2012–2015 (Székesfehérvár, 2015)
III. PROHÁSZKA LÁTÁSMÓDJA - Orvos Levente: Prohászka filozófiai felfogása kora neotomizmusának tükrében
Orvos Levente: PROHÁSZKA FILOZÓFIAI FELFOGÁSA KORA NEOTOMIZMUSÁNAK TÜKRÉBEN hoz való viselkedésükkel foglalkozik s iparkodik úgy-ahogy mathematikai kifejezésre hozni a történést. A történést — mondom — és semmi egyebet; de ezt minél tágabb körben! S e részben nemcsak hogy nem szorítom össze határait, hanem ellenkezőleg lehetőleg kibővítem azokat, midőn mondom, hogy a pozitív tudományok még sok-sok történésben kimutathatják a kapcsolatokat s számtani kifejezésre hozhatják a tüneményeket."34 Prohászka itt nem tesz mást, mint kijelöli az egyes tudományterületek határait. A metafizika épp úgy nem szólhat bele a jelenségtani kérdésekbe, mint ahogy a természettudomány sem foglalkozhat ontológiai problémákkal. Viszont e kettő kölcsönösen kiegészítheti egymást. A szellemi és az anyagi világ maradéktalan szétválasztása - hiszen ez történik itt - első látásra nyilván szőrszálhasogatónak vagy túlontúl elvontnak tűnik, olyan bölcseleti problémának, amely minden gyakorlati hasznot mellőz. Ez azonban koránt sem így van. Nem tartozik szorosan a tárgyhoz, pusztán a jobb érthetőség és bizonyos aktualizálás miatt említjük, hogy II. János Pál pápa is erre a tomista tantételre hivatkozott a Pápai Tudományos Akadémia teljes üléséhez intézett üzenetében.35 Ebben az evolúciós elméletek és az egyház tanítása közötti viszonyt fejtegette. A szentatya itt világosan különbséget tesz az empirikusan vizsgálható anyagi világ - ide veendő a vegetatív (növényi) és a szenzitív (állati) létmegnyilvánulás is -, illetve az ezen módszerek számára megragadhatatlan szellemi világ között. Hogy mit ért „szellemi" alatt, azt a félreértések elkerülése végett magyarázza is: „.. .az öntudatra és az önreflexióra vonatkozó metafizikai tudás tapasztalata, csakúgy, mint a szabadságé, vagy az esztétikai, ill. vallási tapasztalat. .."A pápa által említett „ontológiai (létrendi) különbség" e két terület között áll fenn - ti. az anyagi és a szellemi világ között -, nem pedig az empirikus események láncsorozatát szakítja meg az evolúció során. Például az ember teremtésekor sem szakad meg tehát ez a folytonosság a jelenségek síkján, vagyis azon a síkon, amelyet a természettudomány vizsgálni képes. Az egyház tanításában megjelenő „közvetlen teremtés" az ember szellemi lelkére vonatkozik - persze itt sem arról van szó, hogy Isten mintegy kívülről „plántálja" a lelket az egyedbe -, ahol viszont a darwini fejlődéselmélet már inkompetens. 34 ÖM 14,187. 35 Magyarul: II. János Pál: Az Egyház az élet eredetének és fejlődésének kutatásáról. Üzenet a Pápai Tudományos Akadémiának. In: Mérleg, 33. évf. (1997) 1. sz. 77-80.; http://uj.katolikus.hu/konyvtar . php?h=312 - hozzáférés: 2014. december. Az eredeti franciául közölve: Ad Pontificiae Academiae Scientiarum sodales. In: Acta Apostolicae Sedis, vol. LXXXIX (1997). N. 3.186-190. 254 Prohószka-tanulmányok, 2012-2015
