Mózessy Gergely (szerk.): Prohászka-tanulmányok, 2012–2015 (Székesfehérvár, 2015)
III. PROHÁSZKA LÁTÁSMÓDJA - Mózessy Gergely: Prohászka, a jogalkotó
Mózessy Gergely: PROHÁSZKA, A JOGALKOTÓ Potyondy Imrére. A neuralgikus pontnak tekintett pasztorális bizottság vezetése végül Zettner Sebestyén kanonok kezébe került, a tervezetével „felsült" Csöngedy Gyula a Papi élet és fegyelem kérdéskörét tárgyaló bizottság tagja és a kérdéskör zsinati előadója lett.13 A bizottságok feladata mindenekelőtt a jogharmonizáció volt: a kánonjogi kódex illetőségükbe tartozó artikulusait kellett az egyházmegyei jogszokásokkal összehangolni. A testületek belső munkamegosztását az elnökök határozták meg. A tagok elképzeléseit egységesítették, az így születő szövegtervezetet szétküldték az espereseknek, akik egyházkerületük többi zsinati tagjával együtt véleményezték a javaslatokat. A bizottságok ezeket figyelembe véve finomították tervezeteiket. A lényegi munka így 1923/1924 fordulóján lezajlott, az ünnepélyes zsinati üléseken már csak kisebb módosításokra került sor. A zsinatrendezés szükségességéről és időszerűségéről 1924 februárjában Prohászka így értekezett: „A rettenetes világháború s az azt követő forradalom megrendítették a nép lelkét s sokat ártottak hitnek és erkölcsnek. A háborútól eltekintve pedig a léha korszellem különben is legyöngítette a tiszteletet, a fegyelmet és rendet s a hatóságnak járó engedelmességet s föltúrta az élet tiszta forrásait. Sár- és szennyözönt árasztott ránk s megmételyezte a családot, az ifjúságot s a társadalmi s gazdasági tisztességet. Ily időben az egyháznak különb munkát kell teljesítenie s a lelkek üdve egészen más igényeket támaszt a lelkipásztorsággal szemben."14 A püspök már az előkészületek során hangsúlyozta: a zsinat majdani határozatai csak „alkalmas jogi alapnak" tekinthetőek. „Az életet papjaimnak kell bele adnia, s akkor az egyházmegyei zsinat a megújulás alapja lesz. Leszögezem ezt már most azok számára, kik az egyházmegyei zsinattól a papi lelkületek megújulása nélkül várnak emelkedettebb egyházi életet, pontosabb administratiot, és értékesebb lelkipásztorkodást. Leszögezem azért is, hogy az egyházmegyei zsinatért méltán lelkesedő papságom figyelmét már most felhívjam az egyéni papi lelkűiét mélyítésére és ápolására, melyet már most meg kell intenzívebben kezdeni mindenkinek egyénenként a saját életében épp a zsinat kihatása érdekében."15 E gondolat jegyében különös gondot fordított a püspök a zsinat lelki hátterének kialakítására. Annak hetében - váci mintára - kötelező könyörgést írt elő papjai számára a zsinat sikeréért; a zsinat előestéjén a résztvevők elvégezték gyónásukat és közösen járultak szentáldozáshoz; az ülésnapok reggelén Müller Lajos jezsuita vezetett elmélkedést, amit csendes szentmise követett. Az ülé13 SzfvPL - Litt. Enc. 1923/V.; SzfvPL - No.406A - Sz.n./1924. A zsinat kéziratos jegyzőkönyve, 3-4. 14 SzfvPL - Litt. Enc. 1924/1. 15 SzfvPL - Litt. Enc. 1923/V. Prohászka-tanulmónyok, 2012-2015 231
