Mózessy Gergely (szerk.): Prohászka-tanulmányok, 2012–2015 (Székesfehérvár, 2015)
III. PROHÁSZKA LÁTÁSMÓDJA - Szilágyi Csaba: Reflexiók Prohászka Ottokár A magyar bibliafordítás Pázmány koráig című előadásához
Szilágyi Csaba: REFLELXIÓK PROHÁSZKA OTTOKÁR... fentebb idézett teljes Káldi-kézimta, tele vannak javítgatásokkal. Összehasonlítottuk a kétféle kéziratot a nyomtatott változattal és megállapítottuk, hogy a szentírásfordítás szövege Káldi György keze alatt szerves fejlődésen ment át. Világosan látszik, hogy az Egyetemi Könyvtár kéziratának javított szövege betűről betűre azonos az általunk leírt töredékek alapszövegével. Viszont a töredékeknek helyesírásban is javított változata került át a nyomtatásba, tehát Káldi György a nyomtatáshoz újra lemásolta és lényegesen átjavította az első kéziratot."90 Holl bebizonyítja, hogy Káldi az 1605 és 1607 között készült szentírás-fordítási szöveget kétszer is lemásolta. Másolt szövegről látszik tanúskodni a helyesírás. Erre egy példa: az 1605/07-es kéziratban: uereben, a töredékben: uérében, a nyomtatott szövegben vérében áll. Az u v-re volt javítva. Holl a helyírási vizsgálatok alapján teszi azt a kijelentését, hogy a másolás alapjául Szántó István fordítása szolgált.91 Ez egy hipotézisre épülő kijelentés. Sajnos magyar nyelvű szöveg nem maradt ránk Szántótól, így nincs mód az összevetésre. A hipotézis mellett szól az, hogy 1608-ban Szántó hivatalosan is bibliafordító volt, így Káldi joggal fordulhatott hozzá segítségért. A feltételezésnek viszont ellene mond az, hogy máshonnét is kaphatott segítséget Káldi, pl. a hivatalosan felkért bírálóktól, P. Forró Györgytől és P. Káldi Mártontól.92 Holl is tudja, hogy vannak olyan érvek, amelyek megkérdőjelezik a két jezsuita együtt munkálkodására vonatkozó elképzeléseit. Erre egy példa: „Ugyancsak ellentmondásba ütközünk az olmützi Historia Domus hivatalos nekrológjának egy megjegyzésében, mely szerint Szántó héber, görög és latin szöveg alapján dolgozott; sőt a szentírástudomány teljes apparátusával még a Vulgata előtti, az egyházatyák írásaiban idézetek által megőrzött latin szövegtöredékeket is figyelembe vette.93 Ezzel szemben a három egymástól függetlenül kialakult szövegváltozat (a törlések és javítások figyelembevételével) azt bizonyítja, hogy a fordító szorosan ragaszkodott a hagyományos és általánosan használt latin nyelvű szentírásszöveghez, a Vulgatához. A héber nyelvű Mazaréta-szöveg és a görög nyelvű Septuaginta-fordítás olyan kifejezései, melyek a Vulgatához viszonyítva többletet jelentenek, nem szerepelnek a magyar fordításban sem. Viszont a Vulgatának többletei mindenütt megvannak a Káldi-féle szövegben94 Egyébként Szántó is 1600. május 28-án Bécsből Rómába, Acquaviva generálisnak írt levelében azt vallja, hogy a Trentói Zsinat által jóváhagyott Vulgata-szöveg szerint szándékozik a Szentírást tolmácsolni."95 90 HOLL 1956: 52-53. 91 HOLL 1956: 57. 92 LUKÁCS 1956:13. 93 HOLL 1956: 57. 94 Itt Holl közli, hogy a gondos szövegkritikai összevetés Liptay György munkája. 95 HOLL 1956: 57-58. A latin szöveg: „Cuperem hanc ultimam vitae meae partem, quae superest, cont-Prohászka-tanulmányok, 2012-2015 185
