Mózessy Gergely (szerk.): Prohászka-tanulmányok, 2012–2015 (Székesfehérvár, 2015)
II. KATOLIKUS NAGYGYŰLÉSEK - Mózessy Gergely: Prohászka Ottokár a katolikus nagygyűléseken
Mózessy Gergely: PROHÁSZKA OTTOKÁR A KATOLIKUS NAGYGYŰLÉSEKEN se a vezető erő. Hogy mit mond az antiszemitizmusról ennek kapcsán, azt idézzük fel szó szerint: a keresztény nemzeti kultúra [...] nem csak antiszemitizmus. Nem! A mi kereszténységünk, ismétlem, nem az antiszemitizmusban merül ki. Az antiszemitizmus az tulajdonképpen nacionalizmus, megérthető reakció - de ebből a reakcióból nem élhetünk, a nemzetek lélekből, eszményekből élnek, a nemzetek az erős akarat forrásaiból merítenek, az antiszemitizmus pedig az elkeseredettség, az a nacionalizmus, mely a maga elszigeteltségében sem a keresztény nemzeti kultúra kifejezése, ha nem valami járulék, valami megérthető vonás." Fazekas mindezt úgy értelmezi, hogy az antiszemitizmust Prohászka a keresztény kultúra „integráns részének" tekinti. A dolog annyiból érthető, hogy mai a közgondolkodásunkban rutinszerűen egészítjük ki a „nem csak" kifejezést a „hanem is" szófordulattal, amely valóban pusztán a gondolat első felének kiegészítését jelenti újabb elemekkel. Ez a rutin azonban e szöveghely értelmezését nem segíti. Prohászkának ugyanis gyakori szónoki fordulata volt, hogy - vélhetően közönsége megdöbbentése érdekében -, hogy egy „nem csak" kezdetű mondatot úgy folytatott, hogy annak mondanivalóját nem pusztán kiterjesztette, hanem gyökeresen új síkra terelte. Ilyen esetekben a szöveg mai szóhasználatunkban sokkal inkább a „nem - hanem sokkal inkább" vagy egyenesen a „nem - hanem épp ellenkezőleg" kifejezéssel válik értelmezhetővé.58 Véleményünk szerint ez érvényes itt is: az 1920. évi beszéd fent idézett szakasza tehát nem arról szól, hogy - Prohászka szerint - a keresztény kultúrának integráns része lenne az antiszemitizmus. Vessünk egy pillantást a történeti helyzetre is: 1919 vörösterrorjának borzalmai után Prohászka valamelyest megértéssel fogadta, hogy az indulatok ingája visszalendült. Megértése nem azt jelenti, hogy tetszett volna neki, hiszen már 1919 augusztusában óvott a bosszútól: a fehérterror akarata ellen való volt. A beszéd elhangzásakor, 1920 októberében is voltaképp 58 Példaként említhetjük erre egyik első művét: „A kozmológiai érvek nemcsak alakító, de teremtő ősokot bizonyítanak" - írta fejezetcímként az Isten és világban. (OM 1, 39.) Vagy - a nagygyűlési beszédeknél maradva - 1913-ban így fogalmazott: „Nekünk az ideál nemcsak reflexe a világnak, hanem princípiuma. [...] Hasonlóképp] nekünk a vallás nemcsak érzület és hangulat, hanem objektív kapcsolat, a végtelen realitás megfogása, melyből lelket s erőt merítünk, s melyből élünk. Krisztus nekünk nem mithosz s fényből szőtt legenda, melyet szétszed a történeti kritika, hanem a testté lett Ige, telve igazsággal - tehát valósággal - s malaszttal. S tovább megyek: ránk nézve mind ez a reális ideál nem a múltban létezik csak, hanem a jelenben van. Mindez nekünk nemcsak történet és emlékezet, hanem jelenvalóság; valóság, mellyel kapcsolatban állunk, valóság, mellyel érintkezünk s közlekedünk, valóság, mely mint erő és élet hatol belénk, hogy belőle s általa éljünk Nekünk tehát a vallás nemcsak tan, nemcsak biblia és történet, nemcsak hit és ima, hanem kapcsolat, érintkezés, közlekedés, szóval szakramentális kötelék." (ÖM 13, 252.) - E kifejezések sokkal inkább átírhatóak mai nyelvezetünkre „nem - hanem épp ellenkezőleg" jelentéstartalommal, mint a hagyományos „nemcsak - hanem is" fogalompárral. 104 Prohászka-tanulmónyok, 2012-2015