Mózessy Gergely (szerk.): Prohászka-tanulmányok, 2009–2012 (Székesfehérvár, 2012)
ÚJ IDŐK ÁRAMÁBAN - Függelék: Prohászka Ottokár említései a Borsszem Jankóban (1904-1927)
Mózessy Gergely: EGY LIBERÁLIS ÉLCLAP, A BORSSZEM JANKÓ PROHÁSZKA-KÉPÉNEK VÁLTOZÁSAI 12. 1910. október 23. Az igazi liberálisok Aki ezelőtt egy-két esztendővel, vagy akár hónappal is azt a közéleti igazságot merte volna nyilvánosan vállalni: hogy a mai Magyarország oszlopemberei között a tiszta, ideális liberálizmusanak két inkarnátus alakja van, az egyik gróf Zichy János kultuszminiszter73, nemrég a klerikális néppárt látható feje, a másik pedig Prohászka Ottokár székesfehérvári püspök - azt nevették volna. A gondolkodó, szkeptikus magyar ember, aki a fertálytelkes gazdától a hitbizományos urakig minden ízében ó-konzervatív, s csak kifelé mutat némi demokratikus csillámot, megcsóválja erre a merész szókimondásra a fejét.- Ejh, hogy lehetne ez így? Vagy a magyar liberálizmusnak, vagy Zichy grófnak és Prohászka püspöknek kellett teljes úrszíneváltozásán keresztülmennie. Pedig úgy lehet, sokkal egyszerűbb és természetesebb ennek az átmeneti folyamatnak a forrása és a kialakulása. Nyilván az élet különböző megrázkódtatásai, a gyakorlati kormányzati politikába hosszas vonakodás után történt belépése oldotta meg az új kultuszminiszter lelkének eladdig viselt bilincseit. Mikor egy nagyratermett, becsületes ember magától rájön arra a tapasztalati igazságra, hogy a kormányzat, a politika nem magánpassziója akármilyen született nagyúrnak, hanem komoly, szent kötelesség a köz, a haza iránt: óhatatlan, hogy agyában, szívében ne gyulladjon ki a haza- és emberszeretet világító és melengető lángja - az igazi, a tiszta, az ideális, de egyben gyakorlati szabadelvűség. Ebben a nemes belső tűznek szövétnekét emelte magasba a néppárt elvesztett vezére, mint miniszter, egri választói előtt s pártokon fölülálló közlelkesedés közepette. Nincs okunk és jogunk, hogy gyanakvó gúny keserű kétségével fogadjuk egy fenjnjkölt, jóindulatú léleknek ezt az ihletett kinyilatkoztatását. Valamint semmiféle felekezetnek kicsinyes akadékoskodása nem érintheti az egy személyben elszánt hitvalló, igaz próféta és szinte evangéliomi aszkéta, Prohászka püspök bátor, szabad egyház szervezeti, a papi hierarchia rothadt gyökereit merész határozottsággal metsző kijelentéseit, melyek a dölyfös és önző, a jezsuita-szellem által megmételyezett egyházi felsőbbségek kárhoztatását, sőt az egykor volt inkvizíczióra emlékeztető, megtorló fegyelmi üldözését is hívta föl ellene. A Prohászka püspök föllépése, ennek a hazai, főképp a jezsuita-szellem által irányított római főpapság, a bíbornoki kollégium, s maga a Szent atya köréből szár73 Zichy János (1868-1944). 1903-ig néppárti politikus. 1910-13 között és 1918-ban kultuszminiszter. 86 Prohószka-tanulmónyok, 2009-2012
