Mózessy Gergely (szerk.): Prohászka-tanulmányok, 2009–2012 (Székesfehérvár, 2012)
ÚJ IDŐK ÁRAMÁBAN - Szabó Ferenc: A történelem Istene. Prohászka Ottokár Történelemteológiájához
Szabó Ferenc S.J.: A TÖRTÉNELEM ISTENE. PROHÁSZKA OTTOKÁR TÖRTÉNELEMTEOLÓGIÁJÁHOZ láthat át, a hívő ember magatartásának három fokát jelöli meg: 1) A vallásos ember „a háború rettenetes áldozatai, veszteségei s fortéiméi közt fölsikít a szabadító s segítő Istenhez". 2) A felsőbb fokon a „hívő ember a szenvedést, a halált is Isten gondolatai alá rendezi el, oly értelemben, hogy ezekben s ezek által is érvényesülni látja a több s magasabb rendbeli jót s megvalósulni reméli az Isten világtervét." E fokon épül fel a krisztusi vallásosság, amelyet különösen a háborúban kell szem előtt tartanunk. A háború rossz, a rossz világnak legrosszabb kiadása, „mindig a kereszt jegyében áll". A háborúban „a lélek fölényét a szenvedés és a rossz fölött küzdve s szenvedve kell érvényesítenünk." 3) A harmadik fokon a hívő, aki szenved, meg van győződve arról, hogy szenvedésével nemcsak a maga, hanem mások üdvét is munkálja. Az evangéliumi ember „a szeretet legmagasabb fokát a szociális szeretetben, a szolgálni tudó s másokért magát odaadó szeretetben látja." A nagyvilág sorsa közt „rendkívül édes vigaszt találunk abban a bizalomban, hogy szenvedésünkkel másokon is segítünk."60 Prohászka nemcsak hirdette e magatartásokat, hanem maga számtalan formában példát mutatott a lelki támogatással és a szociális szeretet kezdeményezéseivel (pl. árvaház létesítése, földosztás püspöki birtokain). A TÖRTÉNELEM MISZTÉRIUMA KRISZTUS FÉNYÉBEN Prohászka élete vége felé már mindent „sub specie aeternitatis"61 szemlél, elmélyül az Eucharisztia iránti misztikus áhítata. 1924-es naplójegyzeteiben elmélyíti korábbi, a Gondviselésre vonatkozó teológiáját. Most már mindent, a történelem drámáját is a megtestesült, kereszten meghalt és feltámadt Isten Fia fényében lát. „Uram, mutasd meg arcodat! Látni akarlak s többet venni tőled s meríteni belőled, mint eddig. Aki csak a maga fogalmaihoz ragaszkodik s nem fogadja el a másét, az olyan, mint akinek a nap hátulról süt, s így mindig a saját árnyékába lép. Nem lelkünk s énünk vetületeit akarjuk, hanem a közvetlen fényt! Ezt add, Úr Jézus!"62 63 „...Kell, hogy az időt s mindent sub specie aeternitatis nézzük [...] Ez az erős alap, melyet az isteni kinyilatkoztatás a történelembe beleépít, mely nélkül múlt és jövő értelmetlen volna. A múlt a maga vágyai az elérhetetlen Isten megközelítése után, s a jövő a biztos emberideál s ideális élet kezelhető mintája s mértéke nélkül. Múlt és jövő egy fénybe s világosságba olvad a jászol előtt.'163 60 ÖM 10, 289-302. 61 Az örökkévalóság távlatában - latin. 62 Naplójegyzetek 3,279. - 1924. január 1. 63 Naplójegyzetek 3,282. - 1924. január 13. 56 Prohászka-tanulmányok, 2009-2012
