Mózessy Gergely (szerk.): Prohászka-tanulmányok, 2009–2012 (Székesfehérvár, 2012)
ÚJ IDŐK ÁRAMÁBAN - Plavec Zsuzsanna: Prohászka Ottokár és a szlovákok kapcsolata
Plavec Zsuzsanna: PROHÁSZKA OTTOKÁR ÉS A SZLOVÁKOK KAPCSOLATA volt. Prohászka sürgette, hogy zárják le a katolikus papság kongruája körül húzódó évtizedes vitákat és biztosítsanak számukra szilárd megélhetést.23 A lelkészkedő papság mellett a magyar katolikus tömegek nevelésének másik kulcsfontosságú rétege a tanítói réteg volt. Ezért Prohászka elismeréssel szólt Apponyi reformjairól, amelyek lényegesen javították a néptanítók fizetését. Sérelmezte ugyanakkor, hogy az állami és az egyházi népiskolák tanítói között az utóbbiak hátrányára továbbra sem valósult meg az egyenlőség. Követelte, hogy az állami adókból könnyítsenek az iskolafenntartók terhein.24 Végül Prohászka állást foglalt az Apponyi-féle iskolatörvények nemzetiségellenes tendenciáival kapcsolatban. Elsősorban a szlovák katolikusok érdekében emelte fel szavát, hiszen őket ismerte, velük kapcsolatban voltak konkrét tapasztalatai.25 Kifejtette, hogy „a felső vármegyékben a tót népnél nagyon nagy az elkeseredés, mert az állami iskolákban, amint ők mondják, még a miatyánkjukat sem tanulják meg anyanyelvükön."26 A szlovákok közelebb kerülnek az egyházhoz, ha saját anyanyelvükön tanulnak meg imádkozni. Az Apponyi-féle iskolatörvények a magyarosítást akarták elősegíteni, így a tanítók fizetésének emelését a nem állami iskoláknál a fenntartókra hárították. A nemzetiségi iskolák többsége egyházi kézben volt, vagy a község tartotta fenn őket. Ezek azonban további anyagi áldozatokra - a hívek szegénysége miatt - nem voltak képesek. A fokozott állami segélyt pedig csak a magyar iskolák vagy a magyarul tanítók kaphatták. A magyar nyelv kötelezővé tétele az állami iskolákban a hit- és erkölcstan tanításával kapcsolatban nagy ellenszenvet váltott ki a nemzetiségi katolikus tanítók és alsópapság, így elsősorban a szlovákok között.27 Prohászka hangsúlyozta, hogy az ország érdeke egy erős nemzeti állam kialakítása, ezért alapvető, hogy „minden nemzetiség magyar honpolgár, lelkes hazafi legyen, hogy tanulja meg a magyar nyelvet". Azzal a kéréssel fordult a főrendekhez, hogy óvakodjanak a vallási sérelmek által elkeseredést vinni a nép szívébe. „A kultúrának mindig igazságosnak kell lenni, mert hisz az igazság egyik lelke, szelleme a magas kultúrának. És ha mi a mellett vagyunk, hogy a magyar magyarul, a lengyel lengyelül mondja el miatyánkját, engedjük meg a tót népnek is, hogy gyermeke a maga nyelvén mondja el miatyánkját. 23 Uott. 24 Uott. 25 GERGELY 1994. 111. 26 ÖM 13,296. 27 GERGELY 1994.111. 30 Prohászka-tanulmányok, 2009-2012