Mózessy Gergely (szerk.): Prohászka-tanulmányok, 2009–2012 (Székesfehérvár, 2012)
MŰVÉSZET ÉS EMLÉKEZET - Baku Eszter - Csíky Balázs: Hagyomány és újítás: katolikus egyházművészet a két világháború közötti Magyarországon
Baku Eszter - Csíky Balázs: HAGYOMÁNY ÉS ÚJÍTÁS... tudnak is, ha az anyagi eszközök fogyatékosságát komoly, hivatásszerű önműveléssel [...] és a régi művészi hagyományokon kifinomult ízléssel iparkodnak pótolni, de kivált, ha az örök eszményeket iparkodnak maguknak megszerezni, azokat szinte átélni és a művészet útján másoknak is érzékelhetővé tenni."16 A hercegprímás elméleti jellegű beszéde az új egyházművészeti törekvések melletti kiállás volt, hiszen azt jelezte, hogy a kiállításon bemutatott művészi alkotásokat az általa vallott esztétikai felfogásnak megfelelőnek tartja. Ugyanakkor utalt arra a helyzetre is, hogy mire a római iskola művészei által képviselt irányzat elfogadottá vált, a háborús helyzet és a gazdasági körülmények miatt kevesebb lett a megrendelés. Milyen volt ez az új magyar egyházművészet, amelyet a hercegprímás is dicsért? Jajczay János, aki 1938-ban magyarul, németül, angolul, olaszul és franciául kiadott reprezentatív albumban mutatta be az új magyar alkotásokat a templomoktól kezdve a liturgikus felszereléseken át a textíliákig, az album bevezetőjében így fogalmazott: „A közízlés és az új egyházművészet nem mindig találkozott. A felület megbabonázta a közönség szemét. Az új művészet helyzetét az is nehezítette, hogy a megszokottól eltérve, új gondolatokat is ébreszt s mert az újjal való foglalkozás lelki funkció, erre nem mindenki kapható. A nagyközönség a művészet előtt, a művészettel szemben állva nem akar gondolkozni, mert megszokta a naturalizmus közönséges mértékét. Nincs egyszerűbb dolog, mint a realista képben például a valóságot és a képet összehasonlítani. Könnyű, semmi megerőltetést nem kíván az immanens lelkiek értékelése a naturalizmusnál. A ma művészete más, a tömeg megszokott ízlésén felül áll. Nem kitaposott úton halad, nem akar a természet rabszolgája lenni. Az új művész a lelkében élőt akarja kifejezni. Tőle az érzés materializálását kívánjuk, elfordulunk az anyagszerűtől. Bennünket a lélek érdekel, amelynek fel kell olvadnia az anyagban. A ma egyházművészete eszményi lelkesedését, misztikus ihletettségét, elragadtatását rögzíti. Nem a szem íriszének jóleső bizsergését akarja elsősorban előidézni. A lélek gyógyítását várjuk ma a művészettől, azt, hogy ne az anyag alacsony szintjén mozogjon, hanem magasságokba emelkedjék és emeljen. [...] Hogy milyen a ma egyházművészete, erre igen könnyű megfelelni. Vegyük szemügyre [...] a ma templomát. Az Isten házának felépítése természetesen a liturgiából indul ki, christocentrikus és így elsősorban nem műszaki kérdés. A rendeltetésnek, a rítusnak, a liturgiának rá kell nyomnia bélyegét. [...] A történeti stílusú, formanélküli templom már régen a múlté. A mai templom nem romantikus, nincs benne mesterséges homály és nem profanizálja a tradíciót. Nem a múltat, hanem a jelent szolgálja. Igényeket elégít ki. Nem téveszt meg és így nem azt mutatja például, mintha Árpád-házi Szent 16 Nemzeti Újság, 1941. február 16. 6. 292 Prohószka-tanulmónyok, 2009-2012
