Mózessy Gergely (szerk.): Prohászka-tanulmányok, 2009–2012 (Székesfehérvár, 2012)
MŰVÉSZET ÉS EMLÉKEZET - Mózessy Gergely: Prohászka Ottokár címerváltozatainak értelmezési lehetőségei
Mózessy Gergely: PROHÁSZKA OTTOKÁR CÍMERVÁLTOZATAINAK ÉRTELMEZÉSI LEHETŐSÉGEI A lebegő sas képe legtöbbször Prohászka elmélkedéseiben jelenik meg. A hitben való elmélyülést, ezáltal a világi dolgok fölé emelkedettséget idézi meg alakjával. Lássunk néhány idézetet erre vonatkozóan, elsőként a kötet előszavából: „Ahogy a sas nem fél, hogy elmerül, mikor az ég mélységében úszik, hiszen erejének érzetétől ittas: úgy legyen a lélek, mikor az Istennek s belénk áradó erejének, a minket hívogató szeretetnek, a krisztusi élet heroikus sugallatainak, az örök, halhatatlan élet szenvedélyének öntudatára ébred s mélységeire ereszkedik."71 Vagy máshol: „az ünnepet megteremti a lélekben az erős hit, a kiemelkedés világból, halálból; napra ébreszt, melynek nincs alkonya, harmatos, üde, pihent, tavaszi napra. Fölemel, királlyá tesz, és a magasból nézem e világot, a várost, a falut, a rétet, a mezőt; mint a sas úszom fönt!"72 Egy úrnapi szövegben pedig ezt olvashatjuk: „Mint ahogy a sas a magas égen úszva gyönyörködik a mélységen: úgy úszunk mi a magasban s gyönyörködünk Istenünkben; mint ahogy szárnya feszül, s mégis élvez: úgy vagyunk mi; értelmünk elapad, de érzésünk tengerré dagad."73 Urunk színeváltozásának jelenete kapcsán is ezt fogalmazza meg: Tábor hegye jelenti „azt az ünneplő fölségét a gondolatoknak, melyekre szert teszünk az imában, melyek a lélek felett úgy keringenek, mint a sas a bérc felett, mikor kifeszített szárnyakkal, szárnya-libbenése nélkül úszik az égen." Ugyané szövegben kicsit később pedig ezt olvassuk: „Megirigyeljük a sast, mely szárnya-libbenése nélkül kering a hegyek felett; mi is élvezetet találunk abban a korlátlan szabadságban, hogy valaki egy talpalatnyi földön állva a világból kiemelkedik." 74 Az utóbbi idézetek 1903-ból valók. A többi az Elmélkedések az evangéliumról című kötetben jelent meg, melyet először 1908-ban adtak ki. A mű genezise ismert: a szövegek magja korábbi, Prohászka által esztergomi spirituálisként a kispapoknak tartott elmélkedéseiből nőtte ki magát a végleges verzió. Szabó Ferenc a kézirat rendezését, kiegészítését 1906- 1907-re, tehát Prohászka püspöki működésének kezdetére datálja.75 Nyugodtan kijelenthetjük, hogy püspökké szentelésének - s így címerválasztásának - idején ezek az összefüggések már éltek benne. Ha tehát az autentikus címer jelentését keressük, leginkább itt kell tapogatóznunk. Uő.: Isten-gyermekség. In: ÖM 17, 8.) 71 Prohászka Ottokár: Előszó. In: ÖM 6,2. 72 Prohászka Ottokár: 278. [elmélkedés]. In: ÖM 7,12. 73 Prohászka Ottokár: 425. [elmélkedés]. In: ÖM 7,193. 74 Prohászka Ottokár: Tábor hegyén át a Golgotára. In: ÖM 17,167-168. 75 Szabó Ferenc: Prohászka Ottokár és a Biblia. In: Prohászka - tanulmányok, 2007-2009. Szerk.: Mózessy Gergely. Székesfehérvár, 2009. 123. Prohószka-tanulmányok, 2009-2012 283
