Mózessy Gergely (szerk.): Prohászka-tanulmányok, 2009–2012 (Székesfehérvár, 2012)

MŰVÉSZET ÉS EMLÉKEZET - Mózessy Gergely: Prohászka Ottokár címerváltozatainak értelmezési lehetőségei

Mózessy Gergely: PROHÁSZKA OTTOKÁR CÍMERVÁLTOZATAINAK ÉRTELMEZÉSI LEHETŐSÉGEI Harmadrészt tisztában kell lennünk azzal, hogy Szent Pál szeretet­­himnusza49 nyomán a hit-remény-szeretet hármasságának igencsak gya­kori volt szimbólumokkal történő közös ábrázolása. A keresztény ikonog­ráfiában a kereszt a hit, a horgony a reménység, a lángoló szív a szeretet jelképe. Gyakorta előfordul, hogy e szimbólumok egymás mellett, mint­egy összefonódva jelennek meg. Prohászka több elmélkedés-kiadásának belső címlapján láthatunk ilyen ábrázolást [21. kép]. V. 3. - A mondatszalag is a hívő ember reménységre fókuszál. A konk­rét megfogalmazás, a „dum spiro spero" alak - főpapi címerekben meg­lehetősen ritka módon - nem a Bibliából vagy az egyházi hagyomány­ból ered. A mondás a profán klasszikus irodalom terméke. Bár sokan Senecdnak tulajdonítják, valójában Marcus Tullius Cicero egyik levelében fordul elő.50 (Szó volt a hitről és a reményről - felvetődhet, hogy megbújik-e a sze­retet ábrázolása is a címeren? Nem lenne-e logikus annak a feltűnése is? - Erre ismét több válaszunk is lehet. Az egyik értelmezés az, hogy a sas mégiscsak Szent János evangélistára való utalás. Hiszen ő az, aki egyik levelében egyszavas definícióként úgy írja le az Istent: ő a szeretet.51 A másik lehetséges értelmezés indirekt. Prohászka egész életében élte a ke­resztényi szeretetet: a gyakorló karitász ikonjává lett. Azaz a szentpáli három fogalomból azt programszerűen megvalósította - a másik kettőt is élte volna, de sorsszerűén ezekkel voltak nehézségei. Megrázó, amikor az index-ügy után először a Szentszéknél jár, így foglalja össze naplójában tapasztalatait: „Hazajöttem; Rómában tiszteltem a pápát; hazahoztam Itáliából sértetlenül hitemet."52 Reménye is meg-megcsappant: gyakorta gyötörte depresszió. Naplóiban „elsötétülés"-ről ír 1911-ben (indexre kerülésének évében), 1915-ben (a háború láttán), és halála évének első naplóbejegyzé­sében is: „A belső szenvedések, elsötétülések, szárazságok, hangulat[ta]lanságok, kedvetlenségek, kiszólások, szomorúság; világösszeomlás, életüresség... Mikor a lé­lek s a hit s annak mécse egymagukra maradnak, s minden, ami segít, s ami rezo­­nál, a háttérben elvész; a sötétség elnyeli.. .")53 49 lKor 13. 50 Ad Atticum 9,11. 51 ljn 4,8. 52 Naplójegyzetek 1,347. -1913. október 15. 53 Naplójegyzetek 3,347. -1927. január 15. 280 Prohószka-tanulmányok, 2009-2012

Next

/
Oldalképek
Tartalom