Mózessy Gergely (szerk.): Prohászka-tanulmányok, 2009–2012 (Székesfehérvár, 2012)
ÚJ IDŐK ÁRAMÁBAN - Plavec Zsuzsanna: Prohászka Ottokár és a szlovákok kapcsolata
Plavec Zsuzsanna PROHÁSZKA OTTOKÁR ÉS A SZLOVÁKOK KAPCSOLATA FI Prohászka kötődése a Felvidékhez rohászka Ottokár mindig is közel állt a szlovák néphez és kultúrájához. Részben szláv gyökerekkel is rendelkezett, hiszen apja, Prohászka Domonkos cseh-morva családból származott, aki nevét eredetileg Prochaská-nak írta1, ami a cseh „procházka" (séta) szóból ered. A felvidéki Nyitrán született 1858. október 10-én. A várost ekkor már túlnyomórészt szlovák katolikusok lakták. Nyitra egyben a felvidéki katolicizmus egyik ősi központja volt. Atyját 1860-ban Rózsahegyre helyezték, amely ugyancsak szlovák többségű város volt. Ottokár itt kezdte meg iskolai tanulmányait 1863 őszén, itt járta ki az első három osztályt. A rózsahegyi táj iránt érzett lelkesedése az oka, hogy Prohászka élete végéig a hegyek, patakok, források rajongója volt, rózsahegyi gyermekkorának kitörölhetetlen emlékei maradtak. Rózsahegy annyira eggyé vált énjével, hogy amikor Trianon elszakította Magyarországtól, kortársai szerint Prohászka búskomorrá vált.2 Tanulmányait később Losoncon, majd Nyitrán folytatta.3 Anyanyelve a német volt, a magyar nyelvet Losoncon sajátította el. Már hatvanadik évében járt, amikor a Parlamentben a főrendek előtt nyíltan kijelentette: „Magam sem beszéltem először magyarul; először otthon tanultam a tótot és a németet, később tanultam meg a magyart". Ebben a beszédben tett még egy lényeges kijelentést: „Nem hiszek abban, hogy ezt az iskola egyedül meg tudja tenni [...] hiszen, ha a gyermek tanul is az iskolában magyarul, ha nem hall afalu-1 Gergely Jenő: Prohászka Ottokár. „A napbaöltözött ember”. Budapest, 1994.13-15. 2 Barlay Ö. Szabolcs: Prohászka élettörténete gyermekkorától püspökségéig. In: Prohászka önmagáról. Szerk. Szabó Ferenc. Mai írók és gondolkodók 8. Szeged, 1999.16-18. 3 GERGELY 1994.15. 26 Prohászka-tanulmónyok, 2009-2012
