Mózessy Gergely (szerk.): Prohászka-tanulmányok, 2009–2012 (Székesfehérvár, 2012)
NAGYJAINKRÓL - Szilágyi Csaba: „Pro Libertate". Prohászka Ottokár beszéde a magyar ifjúsághoz II. Rákóczi Ferenc újratemetésekor,
Szilágyi Csaba: „PRO LIBERTATE" „objektív történetírás most már nem fogja engedni ezen eseményeket a szabadságharcok ideális patinájával bevonni.,/29 Szende Jászi Oszkár köréhez tartózott (a 1900-as évek elején hazánkban terjedő történelmi materializmus irányzatáról van szó), és a függetlenségi-kurucos történelemszemléletet helyezte új, negatív megvilágításba. E munkákban nem feladatunk a további viták elemzése, inkább arra szerettünk volna rámutatni, hogy Prohászka püspök követte a Rákóczival kapcsolatos kérdéseket, és érzésünk szerint ezt nem fogadta jó szívvel - mármint a megosztó viszálykodást. A Rákóczi újratemetése alkalmából mondott beszédében így értelmezi a „kurucos" gondolkodást: „A kuruc hit azt tartja, hogy az Isten a nemzetet szabadságra teremtette; szabadságra, nem szolgaságra; virágzásra, nem szétmállásra. De ha akarja, miért nem teszi hát? Miért? Azért mert a mi hitünk nem az a kuruc-hit, mely Istenből, Gondviselésből, isteni rendeltetésből táplálkozik. Reményünk nem az a kuruc-remény, mely leszakadó világok romjait erős gerinccel tudja fölfogni. Energiánk nem az a kuruc-energia, mely imádkozik folyton és térdet hajt Istennek, hogy annál szabadabban emelhesse föl fejét. Mi még nem akarunk igazán; még mi nem járunk az eszmények sugárzásában, még nem élünk az önzetlen, lelkes hazafiasság szolgálatában. "29 30 31 Prohászka püspöknek az Iránytű ben olvasott írásából kiderül: az ifjúságban új „honfoglalókat" lát, akik a hazát munkával tudják megtartani, és apostolokká avatja őket, „mint ahogy a pünkösdi szelek szokták tenni.,/31 A Rákóczi-szabadságharc kezdetének 300. évfordulóján, 2003-ban Mádl Ferenc köztársasági elnök a Kossuth téri szobor koszorúzásakor mondott beszédéből egy részletet idézünk: „Pro patria et libertate. A hazáért és a szabadságért. Hirdette együtt a két kincset a jól ismert jelmondat. Hányszor és hányszor hangzik el így iskolai történelemórákon. Am a mondat a maga teljességében úgy szól: Cum Deo pro patria et libertate. Vagyis Istennel a hazáért és a szabadságért. Fontos itt és most is nekünk ez a pontosítás és teljesség. Mert nem árt, ha tudjuk, hogy aki a hazáért akar tenni, annak terveit egy magasabb rendű erkölcsi alapra kell építenie. A hit, az erkölcs, a lelkiismeret magas értékeire."32 Nos, ha valakinél igaz lehet az idézett utolsó mondatban rejlő gondolkodás, akkor azt mondhatjuk, hogy Prohászka minden írásában végigvonul a „hit, az erkölcs, a lelkiismeret magas értéke". Ilyen értelemben tartjuk őt „rákóczisan" gondolkodónak, aki saját életével is példát adott az ifjúságnak. 29 Romsics Ignác; Clio bűvöletében. Magyar történetírás a 19-20. században - nemzetközi kitekintéssel. Budapest, 2011. 263. 30 PROHÁSZKA 1920. 28. 31 PROHÁSZKA 1920. 8. (Az Új honfoglalókhoz). 32 RÁKÓCZI 2004. 713. Prohászka-tanulmónyok, 2009-2012 249
