Mózessy Gergely (szerk.): Prohászka-tanulmányok, 2009–2012 (Székesfehérvár, 2012)
NAGYJAINKRÓL - Szilágyi Csaba: „Pro Libertate". Prohászka Ottokár beszéde a magyar ifjúsághoz II. Rákóczi Ferenc újratemetésekor,
Szilágyi Csaba: „PRO LIBERTATE'' Rákóczi Ferenc buzgó énekében, amely még 1703 júliusában keletkezett, a következőket olvassuk: „Nyilván tudom, Uram, hogy engem választottál, Édes nemzetemnek, mint Mojzes állétál, Súlyos fogságomból engem szabadítál, Mint Mojzest és Áront, engem oltalmaztál. "11 Prohászka püspök beszédének összefoglalására a következő idézetet vesszük: „Rámutassak-e Rákóczi kardjára, nem arra, mellyel hazájának szabadságáért küzdött, hanem arra, mellyel a bűnt letörte, melynek erejében pénteken Krisztus kínszenvedésére, szombaton a Szent Szűz tiszteletére böjtölt s éjjel fölkelt imádkozni; ez a kard az ő vezeklő öve, melyet magára ölt, hogy lázadó testet a fegyelem erejében a szabadság tiszteletére szoktassa. S rámutassak-e Rákóczi zászlajára, arra a zászlóra, mely alatt magát hőssé, hazája szabadságának hősévé képezte. Az a zászló a Mária-kongregáció zászlaja, a harcias ifjúság zászlaja, mely a szabadságért küzd s rab nem akar lenni! Ilyen volt Rákóczi Ferenc; Krisztus lehelt rá se lehelet a szabadság vágyává lett benne. "22 23 24 A továbbiakban arra keressük a választ - a teljesség igénye nélkül hogy Prohászka püspök más írásaiban milyen összefüggésben szerepelt Rákóczi, illetve miben látta az ifjúság küldetését. A „pro libertate", illetve a „zászló" mint cél megjelölése felbukkan az 1906-ban A tulipán-mozgalomról elmondott beszédében is: „Fölkelés, népfölkelés volt minálunk gyakran fölkelt a magyarság is a szent hit visszafoglalására, fölkelt Rákóczi zászlaja alatt pro libertate; a tulipán is fölkelést sürget, a nemzeti kultúrát, a nemzeti munkát akarja fölszabadítani; fölemeli a zászlót, melyen egy folt sötétlik; lengeti a tulipánt, melynek kelyhében, ott a fenéken szintén foltot látok: ez a folt az, hogy a magyar társadalom tízezrei ott fönn - s milliói ott lenn elhanyagolták a magyar ipart; hogy nemcsak közönnyel, hanem ellenérzéssel nézték; az ellenérzésből lenézés lett, lenézése a magyar iparnak s kereskedelemnek, s e lenézéstől sorvadt el a magyar közélet. Ezt a foltot most el akarjuk tűntetni, a munkát s az ipart a nemzeti életbe akarjuk beleállítani, a közgazdaságot a nemzeti élet számára lefoglalni. Népfölkelést rendezünk, hol kicsinye-nagyja vegyen magyar árut, pártolja a magyar ipart, adjon munkát a magyar kéznek s szolgálja közös erővel s igyekezettel a nagy nemzeti ügyet.,l7A 22 Rákóczi Ferenc: Vallomások. Emlékiratok. Szerk. Hopp Lajos. Budapest, 1979. 823. (A kötet utószava Hopp Lajos, Szepes Erika és Vas István munkája. A Vallomásokat Szepesi Erika, az Emlékiratokat Vas István fordította.) 23 PROHÁSZKA 1920.27. 24 ÖM 18, 334-337., 335. Prohászka-tanulmónyok, 2009-2012 247
