Mózessy Gergely (szerk.): Prohászka-tanulmányok, 2009–2012 (Székesfehérvár, 2012)
LELKISÉG - Orvos Levente: A „sentire cum ecclesia" ignáci elv nyomai Prohászka írásaiban
Orvos Levente: A „SENTIRE CUM ECCLESIA' b) Cölibátus Nem kevésbé fontos tudni továbbá, hogy Prohászka miként vélekedett a szintén Ignác szabályai között található papi nőtlenség kérdéséről, írásaiban alig foglalkozik átfogóan a témával, gyakorlatilag csak egy korai cikkében tér ki rá hosszabban. A magyar egyház sebei című írása a cölibátust ért legújabb támadás kapcsán látott napvilágot a Magyar Sión hasábjain 1896-ban. Prohászka logikája szerint „A közerkölcsiség legfőbb tényezője a klérus; ő az erény szerencsés mentora vagy szomorú sírásója."24 25 Ennek az erkölcsnek pedig a legalapvetőbb megjelenése a papi nőtlenség, merthogy a természetfölötti világ egyértelmű jele az evilági romlottsággal szemben. A papság nem rekedhet meg a kispolgári becsületesség szintjén, nem lehet középszerű. Hősies lemondása és áldozata az erény magaslatait pontosabban gyökereit képviseli a társadalomban, melyen a nép erkölcsiségének virágai nyílnak. „Ha [...] ez a gyökér korhadt, nemcsak virágot nem hajt, hanem a nép romlásának tünetei verődnek ki rajta." 25 Éppen ezért hibás eljárásmódnak tartja, ha a papság soraiban is tapasztalható általános erkölcsi hanyatlás és botrányok miatt fontolgatják egyesek a cölibátus eltörlését: „Konstatálom, hogy ezek a vágyak és ötletek a mi tehetetlenségünknek és gyöngeségünknek égbekiáltó jelei - fogalmazza meg fenntartásait -, akár ha magát az irányt tekintem, akár ha megokolását veszem tekintetbe. A haldokló szellemet hússal reformálni nem lehet; s ahol a test és vér kerekedik fölül, onnan egyáltalában sohasem fog kiindulni a reformáció elevenítő árama. [...] Mert, s ezt teljes öntudatossággal hangoztatom: az erkölcsiség leghatalmasabb és legerőteljesebb irányzata a megtartóztatás, a celibátus."26 A nőtlenség értelmét a szellem szabad kifejlesztésében látja, melyet a papoknak „a felebaráti szeretet műveiben s igazán buzgó, istenes életben" kell kamatoztatniuk. Ha nem teszik, azzal csak lejáratják, ellentmondásba keverik a hirdetett „szüzesség evangéliumi fönségét [...], s ez az ellentmondás hatalmazza föl a gondolkozó embereket szóban és papíron annak hirdetésére, hogy a házasélet több mint a szüzesség. Természetes, hogy több - teszi hozzá -, ha a szüzesség meg van fosztva a tevékenységtől, küzdelemtől, törtetéstől, erőinek kamatoztatásától az erkölcsi világban."27 24 ÖM 20,10. 25 ÖM 20,10. 26 ÖM 20,16. 27 ÖM 20,17. 238 Prohószka-tanulrnányok, 2009-2012
