Mózessy Gergely (szerk.): Prohászka-tanulmányok, 2009–2012 (Székesfehérvár, 2012)
LELKISÉG - Orvos Levente: A „sentire cum ecclesia" ignáci elv nyomai Prohászka írásaiban
Orvos Levente: A „SENTIRE CUM ECCLESIA" páratlan intézményét, amelyet Krisztus Urunk alapított, mely a Szent Grált tartja, Krisztus vérét szentségében s Krisztus lelkét csalhatatlan tanában."16 Ezután finom tiszteletteljes kritikával szót emel a mai ember sajátos igényei mellett, amilyenek a nagyobb népi-nemzeti öntudat, az értelmes hitre és őszinteségre vonatkozó igény s a „tevékenység vágya".17 Ezeket véleménye szerint sokkal jobban kellene méltányolni és nem félni attól, hogy egy esetleges engedmény folyományaként csorbát szenved az egyházi tekintély. A modern ember amúgy jogos elvárasa „gyönyörűen megfér az egyház nagyrabecsülésével és lelkes szeretetével; belenevelhetjük ebbe is a tiszteletet, az engedelmességet, a hűséget, de hogy ezt elérjük, sokkal mélyebben kell tájékoztatni a modern embert az egyház természete s intézményeinek sajátosságai iránt,"18 E tájékoztatás lényegét elsősorban az isteni és emberi elem szétválasztásában jelöli meg, mert így könnyen meg lehet értetni a ma őszinteségre és átláthatóságra annyira kényes emberével, hogy az egyház bűnei, gyarlóságai, sőt a tanításban szereplő tévedhetetlennek éppen nem minősülő elemek - melyeket az egyház idővel maga is módosít, töröl - az emberi arc szomorú, de elkerülhetetlen velejárói és nem érintik az egyház isteni természetét, melynek az emberi gyöngeségek ellenére hódoló tisztelet jár. Prohászka ezzel együtt leválasztaná azon korhoz kötött dolgokat is az egyház testéről, melyek akadályai az egészséges fejlődésnek s amelyek nevesítése nem érinti sem a hitletéteményt sem az egyház iránti gyermeki odaadás érzületét: „Mi pedig szeretjük az egyház intézményeit, a mi intézményeinket - írja -, szeretjük meleg szeretettel, szeretjük lelkesüléssel; [...]. S e lelkes szeretettel megegyeztethetőnek tartom azt is, hogy elválni tudjak attól, ami emberi, történeti, ha átcsap rajta a fejlődésnek hulláma."19 „A főindulat a szeretet az egyház iránt. Szeretjük az egyházat, benne gyökerezünk, belőle élünk."20 - jegyzi be mindenkori vezérelvként naplójába 1919. július 7-én, és egyúttal tovább tisztázza mit ért reformgondolaton szemben „a rossz értelemben vett modernizmusfsai]"21 illetőleg, hogy az előbbi mennyiben fér össze az igazán katolikus, egyházias elkötelezettséggel: „Nagyon érzem itt a nézet- s a helyzettisztulás szükségét. [...] Az igazi s felvilágosult egyházi érzésnek lehetőleg magas és nemesen céltudatos szempontra kell helyezkednie s okulnia kell az egyháztörténetben megnyilatkozó fejlődés változatain, 16 Prohászka Ottokár: Modern Katolicizmus. Szerk. Koncz Lajos. Budapest, 1990. 151. 17 PROHÁSZKA 1990.153. 18 PROHÁSZKA 1990.152. 19 PROHÁSZKA 1990.154. 20 Naplójegyzetek 3, 28. - 1919. július 7. 21 Naplójegyzetek 3, 27. - 1919. július 7. 236 Prohószka-tanulmányok, 2009-2012
