Mózessy Gergely (szerk.): Prohászka-tanulmányok, 2009–2012 (Székesfehérvár, 2012)
LELKISÉG - Szabó Ferenc: Prohászka Ottokár és Szent Ignác lelkigyakorlatai. A jezsuita neveltetés befolyása Prohászka lelkiségére
Szabó Ferenc S.J.: PROHÁSZKA OTTOKÁR ÉS SZENT IGNÁC LELKIGYAKORLATAI Ignác Monserratban a devotio moderna szellemében kapott lelki vezetést az ottani bencések által. (A devotio moderna egyik ismert képviselője Kempis Tamás Krisztus követése című műve, amelyet Szent Ignác állandóan olvasott és ajánlott a lelkigyakorlatozóknak.) Ignác olvasta Gracia Ximenes de Cisneros spanyol bencés (+1510) Exercitorio de la Vida spiritual című lelkigyakorlatos könyvét, amely 1500-ban jelent meg Monserrat nyomdájában. Cisnerosra többek között hatottak Szent Bonaventura művei, Gerson lelki írásai és Kempis Hortulus rosarum (Rózsácskertecske) című könyve is. Ignác nem másolta Cisneros A lelki élet gyakorlása című művét, de tanult belőle, amikor tapasztalatait rögzítette, és lassan megszerkesztette Lelkigyakorlatos könyvét. Az ignáci lelkiség túlmutat a devotio moderna világmegvető, világtól menekülő „passzív" magatartásán. Éppen a Jézussal való bensőséges barátság, akarati egység sarkallja arra a szemlélődésben, hogy az Üdvözítő cselekvő apostola, munkatársa legyen. Contemplativus in actione: szemlélődő a cselekvésben: hogy mindenben és mindenütt Istent keresse, és jelenlététől tüzet fogva elkötelezze magát a hit terjesztésében, a hit és az igazságosság védelmében - akár a legnehezebb terepeken, határhelyzetekben is - a kultúrákkal és vallásokkal folytatott párbeszédben Prohászka értelmezése Prohászka a lelkigyakorlatok céljának és mivoltának meghatározásában követi annak bevezető megjegyzéseit: „lelkigyakorlaton értjük a lelkiismeret-vizsgálás, elmélkedés, szemlélődés, szóbeli és elmélkedő ima és egyéb lelki tevékenység miden módját." E gyakorlatokkal előkészítjük a lelket és alkalmassá tesszük arra, „hogy eltávolítson magától minden rendetlen hajlamot, és miután azokat eltávolította, keresse és megtalálja az isteni akaratot, hogy életét rendezze és a lélek üdvösségét elnyerje." (Lgy. 1.) Prohászka különösen is hangsúlyozza a rendetlen hajlamok legyőzésének nehéz, fárasztó küzdelmét és az élet rendezését,35 majd pedig az indifferenciát (Lgy. 23.), amely a fundamentum, a vezérelv és alapigazság kulcsszava. A Fundamentum, amelyet Szent Ignác később adott hozzá a Lelkigyakorlatokhoz, igazában összefoglalja az első hét lényegét: „Az ember arra van teremtve, hogy Istent, a mi Urunkat dicsérje, tisztelje és szolgáljon neki, és ezáltal lelkét üdvözítse. Minden egyéb a föld színén (reliqua) az emberért van teremtve, és azért, hogy segítse őt a cél elérésében, amire teremtve 35 ÖM 8,264-268. Prohászka-tanulmányok, 2009-2012 213
