Mózessy Gergely (szerk.): Prohászka-tanulmányok, 2009–2012 (Székesfehérvár, 2012)

ÚJ IDŐK ÁRAMÁBAN - Szabó Ferenc: Prohászka Ottokár időszerűsége

Szabó Ferenc SJ.: PROHÁSZKA OTTOKÁR IDŐSZERŰSÉGE

Előadásomban előbb az esztergomi évek apostoli tevékenységét mutatom be, majd pedig a székesfehérvári püspök szétágazó munkásságát érzékeltetem, különösen kiemelve „modern katolicizmusa" korszerű eszméit, amelyekkel fél évszázaddal megelőzte a II. vatikáni zsinat reformprogramját.

Esztergomi évek (1882-1904)

Miután Prohászka hét évig tartó filozófiai és teológiai tanulmányok után Rómából 1882-ben visszatért Esztergomba, kisszemináriumi, majd nagyszemináriumi tanár, 1890 őszétől pedig szemináriumi spirituális lett. 1882-től a - most újjáélesztett - Magyar Sión című folyóirat legjelentősebb munkatársaként az egész országhoz küldi szét üzenetét.

Igyekszik felrázni a liberalizmustól és a jozefinizmustól megbénított, tespedő magyar világot, egyházi életet. Új papi nemzedéket nevel; bevezeti a szemináriumi reformot, a napi elmélkedést (punktáiból születnek meg az Elmélkedések az evangéliumról kötetei, amelyeket majd idegen nyelvekre is lefordítanak). Támogatja a Zichy Nándor és Molnár János által megalapított Néppártot. Az 1896-ban megalapított Esztergom című lapban terjeszti XIII. Leó szociális eszméit. Prohászka fordítja le elsőnek az 1892- ben megjelent Rerum novarum kezdetű enciklikát, amelynek szellemisége egész szociális apostolságát ihleti.

A római jezsuitáknál nevelkedett és tanult fiatal pap (a Német-Magyar Kollégium növendéke és a Collegium Romanum professzorainak hallgatója) először idegenül érzi magát Magyarországon, amint naplójegyzetei elárulják.4

1883. október 7-én azt írja naplójába: „A prímás beszéde a kor rémületes nyomorának és bajainak öntudatára ébresztett. Rettenetes és vészthozó az ár, mely elnyomással fenyeget. Messze estünk az elmúlt korok vallásosságától, mindenfelé a hitetlenség kísért; az olvasó nem köríti a fővezér kardját, nem imádkozik olvasót a törvényhozó testület; ó, de mennyire van csak a gondolatjától is. Messzire estünk az Isten-feledés és feledettség sötét, vigasztalan zűrzavarában. En a kor rettenetes állapotát fölfogni törekszem"5

Schütz Antal, Prohászka életírója és összegyűjtött munkáinak kiadója így jellemzi a fiatal esztergomi tanár lelkiállapotát: „A szemináriumban megállapodott, biztos föllépésű, elhelyezkedett emberek társaságába került, kiknek

4 Prohászka Ottokár: Naplójegyzetek. 1-3. Szerk. Barlay Ö. Szabolcs - Frenyó Zoltán - Szabó Ferenc. Szeged-Székesfehérvár, 1997.

5 Naplójegyzetek 1.112. -1883. október 7.

Prohószka-tanulmányok, 2009-2012

13