Mózessy Gergely (szerk.): Prohászka-tanulmányok, 2009–2012 (Székesfehérvár, 2012)
UTAK ÉS ÁLLOMÁSOK - Klestenitz Tibor: Prohászka Ottokár a komáromi és a pozsonyi katolikus nagygyűlésen
Klestenitz Tibor: PROHÁSZKA OTTOKÁR A KOMÁROMI ÉS A POZSONYI KATOLIKUS NAGYGYŰLÉSEN politikai katolicizmusának evolúciójára.36 Ezzel tehát lényegében csak az elméletileg lehetséges fejlődést villantotta fel a közönség előtt - megvalósítását pedig a nagygyűlés határozata a támogatásáról biztosította.37 Az adott helyzetben azonban fontosabb lehetett az, hogy Prohászka a párt megalakításáról csak mint a jövő feladatáról beszélt. Ez összhangban állt felfogásával, amely a „felülről" kikényszerített, valós társadalmi alap nélküli szervezkedés helyett az önszerveződés organikus, természetesnek tartott formáira, a fokozatos, szerves építkezésre helyezte a hangsúlyt.38 A nagygyűlés után a katolikus sajtó ünnepelt: a Religióban Dudek János úgy vélte, hogy már csak néhány hasonló gyűlést kell rendezni, és a magyarok is elérik a német katolikusokhoz hasonló szervezettséget. A bécsi Vaterland szerkesztője szerint nagyszerűbb esemény volt, mint a bécsi katolikus gyűlés, és a világi hívek öntudatossága a liberális sajtó képviselőinek is imponált.39 A párizsi Univers című katolikus lap külön vezércikkben emlékezett meg a gyűlésről.40 A magyar liberális sajtó szintén nagy terjedelemben foglalkozott az eseményekkel. A Pesti Napló szerzője például hangsúlyozta, hogy a szónokok nem lépték túl a szólásszabadság határait. A szerző dicsérte Esterházy és Szapáry beszédét, amelyek tehetségesek és tapintatosak voltak, nem jelentkezett bennük sem türelmetlenség, sem elfogultság, sem pedig „a közszabadságra és fölvilágosodásra nézve veszélyes" törekvés.41 A kormánypárti liberálisok egyik vezetője, Beksics Gusztáv szintén dicsérte az arisztokrata szónokok „komoly és tiszteletreméltó" előadásait. Úgy vélte azonban, hogy a döntő szót mégis az ultramontánok szerezték meg, akik - és nyilvánvalóan Prohászkát is közéjük sorolta - a gyűlést „a retrográd szellem megnyilatkozásainak színvonalára degradálták". Ugyanakkor kifejezte azt a reményét, hogy a világi katolikusok többsége nem támogatja majd a „gazdasági élet felekezeties szervezését" és a katolikus néppártot, amely a szabadelvű vívmányokat és az állami érdekeket is veszélyeztetné.42 36 Enyedi Zsolt: Politika a kereszt jegyében. Egy politikai szubkultúra természetrajza. Budapest, 1998. 124. 37 KOMÁROM. 40. 38 Klestenitz Tibor: Prohászka Ottokár egyháztörténeti szerepe a „második felekezetképződési korszak" elméletének fényében. In: A Székesfehérvári Egyházmegye ünnepi névtára 2010. Szerk. Mózessy Gergely - Pestiné Paics Marianna - Smohay András - Smohay Péter. Székesfehérvár, 2010. 85. 39 Dudek János: A komáromi katholikus nagygyűlésről. In: Religio, LII. évf. I. fé. 34. (1893. április 29.) 275. 40 Religio, LII. évf. I. fé. 35. (1893. május 3.) 280. 41 Komárom No 2. In: Pesti Napló, XLIV. évf. 118. (1893. április 25.) 1-2. 42 Beksics Gusztáv: Ultramontán tüntetés. In: Pesti Hírlap, XV. évf. 113. (1893. április 25.) 1. Prohászka-tanulmányok, 2009-2012 123
