Mózessy Gergely (szerk.): Prohászka-tanulmányok, 2009–2012 (Székesfehérvár, 2012)
UTAK ÉS ÁLLOMÁSOK - Klestenitz Tibor: Prohászka Ottokár a komáromi és a pozsonyi katolikus nagygyűlésen
Klestenitz Tibor: PROHÁSZKA OTTOKÁR A KOMÁROMI ÉS A POZSONYI KATOLIKUS NAGYGYŰLÉSEN kert aratott. A polgári anyakönyvezést például a költségekre hivatkozva támadta, kiemelve, hogy a pénzt a nép javára kellene fordítani: „íme, hát azért kell az a 4 millió azokra az állami anyakönyvekre, mert különben nem volna mire elkölteni, s az államkasszában megpenészednék!"31 - mondta. Prohászka ilyen előzmények után lépett a szónoki emelvényre. Mivel ekkor a gyűlés már negyedik órája tartott, jó érzékkel úgy döntött, hogy rövidre fogja mondanivalóját, és csak a lényegre koncentrál. Közérthetőségre törekedő előadása, amely a népszónoki vonulathoz kapcsolódott, megnyerte a hallgatóság rokonszenvét. A helyszíni tudósítás szerint szereplése nagy feltűnést keltett, „beszéde, mint egy langyos szellő fuvalma, eloszlatta a fáradalmat".32 Beszédének felütéseként sötét képet rajzolt a társadalom helyzetéről. Eszerint nagy elégedetlenség keseríti az alsóbb néposztályokat, mert tömegessé válik az elszegényedés, és a jövő nem ígér javulást. Megoldási javaslata szerint el kell űzni a nép ellenségeit, vagyis a rossz törvényeket és a „rossz, pogány gondolkozást", amelynek legfontosabb összetevőjét a liberalizmusban látta. Ez szuggesztív megfogalmazása szerint „eget-földet ígér, de helyébe csak végrehajtót és csődöt ad, [...] ez tár tág kaput a féktelen termelésnek, melyben a gyengébb okvetlenül tönkremegy; szóval ez az elfajzott liberalizmus, ez imádja mindenütt a pénzt, hódol a tőkének s az emberi kéz munkáját lealacsonyítja, az embert a tőkének szolgájává teszi". Értelmezése szerint a liberális gazdasági rend felszámolt minden céhet, érdekszövetkezetet, minden korlátot, amely a kistermelőket korábban védte, és odadobta őket prédául az erősebbeknek. Ennek következményeként „a pénz uralma alatt áll az egész világ". A gabona árát például nem a termés határozza meg, hanem a börze. „Nélkületek határoznak rólatok, hogy mi lesz, mi nem lesz, s nektek be kell adni derekatokat, mert nem a munka, hanem a pénz az úr." Ezt szerinte csak a kereszténység megvetésével és kiszorításával lehetett megvalósítani, mert „a kereszténység a munka s a munkás jogát mindig is szentül óvta". Ennek logikus következménye, hogy a gazdasági helyzet javítása csak úgy lehetséges, ha a kereszténységet ismét mindenütt diadalra juttatják, „mert az adó, a törvénykezés, a gabonaárak, a hitel, a kereskedés, az ipar legislegvégén attól függenek, vajon a kereszténység vagy pogányság-e a gyökerük". 31 Rudnay Alajos beszéde a komáromi kath. nagygyűlésen április hó 23-án. In: Nyitramegyei Szemle, I. évf. 18. (1893. április 30.) 3. 32 Dudek János: A komáromi katholikus nagygyűlésről. In: Religio, LIT évf. I. fé. 34. (1893. április 29.) 276. Prohószka-tanulmányok, 2009-2012 121
