Mózessy Gergely (szerk.): Prohászka-tanulmányok, 2007–2009 (Székesfehérvár, 2009)
KERESZTÉNYSÉG, KÖZÉLETISÉG - Szabó Ferenc: Három szociális apostol. Prohászka Ottokár -Kerkai Jenő - Apor Vilmos
A Szociális Misszió Társulat gyulai szervezetének a 20-as években már több száz tevékeny segítője, önkéntes munkatársa volt. (1927-ben már több mint 500!) A világháború, a Tanácsköztársaság és Trianon után Apor Vilmos új lendülettel folytatta apostoli és szociális tevékenységét a Szociális Misszió Társulat és más szervezetek, rendek közreműködésével. 1929 novemberében, a Társulat ülésén Apor Vilmos „Prohászka püspök emlékezete" címmel tartott előadást. Ez a szép megemlékezés kiválóan megvilágítja, hogy a gyulai plébános, a későbbi vértanú püspök miként vélekedett nagy mesteréről. Apor Vilmos egy tényből indult ki: „Nemrégiben Budapesten pályázatot hirdettek a nagy püspök szobrának elkészí- \ \ tésére. A rendkívüli feladatra a magyar szobrászművészet elitgárdája nyújtotta j be pályamunkáját. A bizottság azonban egyik tervet sem tartotta elfogadhatónak. ” Apor ezután így folytatta: „Érthető: Hiszen Prohászka, a lánglelkű szónok, a I Szentlélek Hárfája még élénk emlékezetében él a vidéki és a fővárosi közönségnek. ' Hideg kőbe vésni azt a fennkölt arcot, nagy szellemet sugárzó, jóságos szemet - j olyan feladat, mely ez idő szerint felülmúlja a legkivételesebb művészi alkotó kész- ' j séget. Emellett tehetsége oly sokoldalú volt s mégis oly egységes, hogy zsenialitást sát csak lélekkel lehet megközelíteni, nem vésővel és hideg anyaggal. Apostol volt, aki a tudás hatalmas fegyverzetével, a művészi szónoklat teljességével és az írástudás kivételes erejével egész kor közönyösségébe merült tár- j j sadalmát emelte fel a materializmusból az Istenhit világába. Azt a társadalmat, \ melyet hideggé tett Kant, reménytelenné Schopenhauer, kétkedővé Anatole France \ ! és hitetlenné Nietzsche. Az Egyetemi templomban s a vidéken tartott konferenciái \ I ritka eseményszámba mentek, ragyogó tollal megírt könyvei pedig az ország hatá- \ I rán túl is feltűnést keltettek és új mezsgyét vágtak. Mint ember, Krisztus lelkét másolta önmagában. »Törd meg önmagadat.« A ! nagy püspök amilyen kemény, az aszketizmust megvalósító lélek csupa szeretetet \ sugárzott mindenkire, akivel csak érintkezett. Sohasem kereste az emberekben a gyöngeséget, csak a nemes és szép vonásokat kutatgatta. Soha nem lázongott, dörgött a bűnös ember ellen, csak a bűnt ostorozta, gyomlálta. Fáklya volt, amely messze évszázadokra világít. Nem rejtette véka tudását, haj nem az ő apostoli agitálásával utat mutatott, mely fénylett és hódított, hiszen annak nyomán járt és vezetett, aki örökidőkre az Utat, az Igazságot és az Életet jelenti. Az egyetemi templom szószékén álló, boldogemlékű püspök férfias arca, jóságot sugárzó szeme még mindig élénken él a kor fiainak emlékezetében, és szava zenéje fülünkben muzsikál. Könyvei beszélnek, harcolnak, megdöbbentenek és fölemelnek. Súlyos, senkiéhez nem mérhető gondolatai verdesik a lelkek falát. _____________________Szabó Ferenc S.J.: HÁROM SZOCIÁLIS APOSTOL_____________________ 88 Prohászka-tanulmányok, 2007-2009
