Mózessy Gergely (szerk.): Prohászka-tanulmányok, 2007–2009 (Székesfehérvár, 2009)
KERESZTÉNYSÉG, KÖZÉLETISÉG - Szabó Ferenc: Három szociális apostol. Prohászka Ottokár -Kerkai Jenő - Apor Vilmos
Ismeretes, hogy Prohászka hét évet töltött Rómában; a Német-Magyar Kollégium növendékeként a Collegium Romanumon - a mai Gergely Egyetem elődjén - végezte a filozófiát és a teológiát. Jezsuiták nevelték és tanították. Már itt, egyik önképzőköri dolgozatában is a szociális kérdéssel foglalkozott. Esztergomban pedig már a XIX. század végén - előbb mint kisszemináriumi tanár, majd mint a teológiaprofesszor és spirituális - hirdette XIII. Leó szociális körlevele, a Rerum novarum eszméit a társadalmi igazságosságról. Lefordította Leó pápa körlevelét.2 Húsz évvel Lenin forradalma előtt Kinek higgyen a munkás? című cikkében (1897) a J szociális földrengésről és reformokról többek között ezeket írta: j „A múlt században is volt egy világraszóló földindulás, égszakadás, a francia forradalom; abban is a főszerepet az alsó néprétegek játszották, amelyeket harma\ dik rendnek hívtak. A harmadik rend tehát azt mondta, nem leszünk mi jogfosztott szolgák, s a másik két rendnek az igavonó barmai; éljen az egyenlőség és test\ vériség; s tényleg kivívták a törvény előtti egyenlőséget; egy országnak egyenlő 1 jogú, szabad polgáraivá küzdtékföl magukat. Ezt hívják politikai szabadságnak! Most pedig megint mozog a föld! Mert mit ér a politikai szabadság, ha nincs I mit enni? Mit ér a testvériség, ha az egyik testvér leeszi a pecsenyéről a húst, s a másiknak odadobja a csontot? Mit ér az egyenlőség a törvény előtt, ha az egyik j fogpiszkálóra és csipkére többet költhet, mint a másik lakásra, élelemre, családjára? \ Az idők járása nehéz; a szegénység úgy terem mint a gomba, s a megélhetés gondja oly setét folt, mely mint a nyári délutánon a vihar felhője, nőttön-nő, s elborít- I ja a munkásember egét egészen. Korunk nagy betegsége az, hogy terjed a szegénység; ez pedig nagyobb izgató miden emberfiánál. A konkurencia is rémületes; az önzés, mely mindent elharácsol.[...] Mondom ez az önzés a bolondját járja; féktelen mint a tengeri vihar, s a pénzt, akciókat, értékpapírokat s a munka jövedelmét | magas hegyhullámmá söpri össze s néhány Rotschild-félének az ölébe dönti; a vé- j i ge az, hogy a munka folyik, millió és millió ember dolgozik, de a pénz javarészben I nem a munkásoké, hanem másoké."3 Milyen különös, hogy 1917-ben - a lenini forradalom évében - szinte I prófétaként hirdeti: „A nagyipari kapitalizmus szinte ráfeküdt a szervezetlen I munkástömegekre; kiszívta erejüket s vérüket, elkeserítette kedélyüket, elvett tőlük földet, napsugárt, levegőt s nem adott nekik lehetőséget, hogy emberek is le' gyenek s magukhoz térjenek. A munkás igazán állattá lett, mert nem ért rá ember j 1 Vö.: Körlevél a munkások helyzetéről. Rerum novarum. 1891. május 15. In: Szentséges atyánknak, XIII. Leó pápának beszédei és levelei. Ford. Prohászka Ottokár. Budapest, 1891. 369-395. A szöveg később is megjelent fordításában: Vö.: XIII. Leó pápa apostoli körlevele a munkások helyzetéről (Rerum novarum). Fordította Prohászka Ottokár. Budapest, 1931. - szerk. I 3 ÖM 22, 29. _____________________Szabó Ferenc S.J.: HÁROM SZOCIÁLIS APOSTOL_____________________ 82 Prohászka-tanulmányok, 2007-2009
