Mózessy Gergely (szerk.): Prohászka-tanulmányok, 2007–2009 (Székesfehérvár, 2009)

KERESZTÉNYSÉG, KÖZÉLETISÉG - Orvos Levente: Prohászka Ottokár és Bangha Béla egyházképe

rétéit éppen ezért sohasem feszegette úgy, ahogy Prohászka. Egyszerűen nem jutott el odáig, tán föl sem merült benne. Vélhetően ugyanígy elfogadta volna a száz, kétszáz vagy ezer évvel azelőtti lehetőségeket, mint alapadottságot, amelynek köveiből fölépítheti Isten Országát.

Mindez jól kivehető azokból a méltatásaiból, amelyek Prohászka halála után jelentek meg a Magyar Kultúrában.40 A temetés kapcsán napvilágot látott liberális nekrológok csúsztatásait, melyek a „modernista" Prohászka I érdemeit igyekeztek hangsúlyozni, keményen visszautasítja41 és egyértelmű különbséget tesz a nagy püspök illetve a modernisták nézetei között. Ugyanakkor egyfelől a Szentszék iránti feltétlen jóhiszeműség másfelől a szuperlatívuszok Prohászkáját övező hálás tisztelet közötti őrlődés tárgyilagos hangján, de szóváteszi a „nagy szellem"42 bizonyos „egyoldalúságát"43, hogy utána rögtön meg is védje őt az igazságtalan támadásoktól - ne feledjük 1927-ben vagyunk:

„Prohászkát sokan nem értették meg - írja - és sokan értették félre. [...] Őt, aki oly tipikusan római lélek volt - szembe akarták helyezni Rómával, az egyházhűséggel [...]. S miért? Mert a régi igazságokat új alakba öntve adta elő s védte? Mert leereszkedett korához s követte a szentignáci tanácsot, hogy az emberekhez a saját ajtajukon menjünk be s az Isten ajtaján jöjjünk ki? Azt mondták róla, hogy félrelökte a skolasztikus gondolkodás formáit s a dogmák nehezékeit? Pedig ellenkezőleg, folyton a dogmákat prédikálta s egész gondolkozása a skolasztika vaspántjain mozgott [...]. Mindössze azt tette hozzá a magáéból, hogy művész lévén, a régi igazságokat újszerű, a modern embernek is érthető és élvezhető köntösben adta elő."44

Prohászka racionalizmusellenességét is hasonló tárgyilagossággal bí- | rálja: „Prohászka csakugyan kissé érdemén túl lenézte az intellektuális irányt | [...]. A skolasztikus nevelés értékeit élvezi ugyan, az adja meg gondolkodásának a tisztaságot s élt, de tudatosan nem becsüli nagyra. A hitvédelem s a keresztény bölcselet intellektuális problémái s intellektuális módszerei kevéssé érdeklik, neki az «élet» a fontos s az intuíció. Ebben Bergson tanítványa, akit egyébként elég szigorúan leszól. Valószínűleg belső, misztikus lélekirányából, másrészt pedig a modern világon segíteni akaró apostoli vágyból eredt ez az elirányozódása. Úgy ; találta, hogy a száraz, skolasztikus és bölcseleti érvekkel, a hagyományos apologetika doktriner levezetéseivel nem igen lehet a modern világra hatni; ezért az- \ ; tán hajlandó az értelmi bizonyítás hegemóniáját, a gondolkozás logikai erejének

40 BBÖM XXIII, 452-493. ij 41 BBÖM XXIII, 458-462.

■ 42 BBÖM XXIII, 488.

I 43 BBÖM XXIII, 465., 488.

; 44 BBÖM XXIII, 466-467.

_________Orvos Leoente: PROHÁSZKA OTTOKÁR ÉS BANGHA BÉLA EGYHÁZKÉPE_________

76 Prohászka-tanulmányok, 2007-2009