Mózessy Gergely (szerk.): Prohászka-tanulmányok, 2007–2009 (Székesfehérvár, 2009)
KERESZTÉNYSÉG, KÖZÉLETISÉG - Klestenitz Tibor: Prohászka Ottokár sajtószervező tevékenysége
Klestenitz Tibor: PROHÁSZKA OTTOKÁR SAJTÓSZERVEZŐ TEVÉKENYSÉGE nak, és a káplánon kívül nincs sok támogatója. Más településeken a már működő hitbuzgalmi egyesületek kezdtek el a sajtóval foglalkozni. így például Adonyban az anyák és lányok kongregációja külön sajtóterjesztő szakosztályt alapított. Budafokon az Oltáregyesület csoportvezetői vállalkoztak arra, hogy havonta meglátogatják a tagokat, a plébános pedig tőlük azonnal értesülhetett arról, ha valaki „rossz lapokat" olvasott. Az egyesület elérte azt, hogy a Népszava mellett - és annak ellensúlyozására - sok család A Szív című hitbuzgalmi lapot is megrendelte. Rácalmáson a keresztényszociális missziótársulat, a katolikus kör és a kongregáció propagandaosztálya igyekezett a faluba járó „rossz lapokról" lebeszélni a hívőket, és a helyiek ezt eredményesnek is ítélték.98 Ugyanakkor néhány településről a társadalmi mozgalmakkal kapcsolatos kedvezőtlen tapasztalatokról számoltak be. Bia plébánosa például arra kérte a hitközségi képviselőtestület, hogy a hívek adatait rögzítő úgyne- 1 vezett lélekkataszter összeállításakor minden családról jegyezzék fel azt is, hogy milyen lapot olvasnak. Erre a testület tagjai „borzasztó lármában" törtek ki, és kijelentették, hogy ők erről senkit sem fognak faggatni. Ezért a plébános kénytelen volt elhalasztani az ügy rendezését.99 A biai eset arra mutat, hogy bár a sajtó támogatásának gondolata a papság körében egyre elfogadottabbá vált, ez azonban még nem feltétlenül jelentette azt, hogy a kérdést akár az egyházhoz szilárdabban kötődő I hívek, az egyházközségek vezetői is hasonlóan fontosnak tartották volna. * * * Prohászka Ottokár püspöki pályáját a kezdetektől végigkísérte a gyakorlati sajtópártolás iránti érdeklődés. Emögött határozott elvi megfontolások álltak, hiszen az új kor követelményeihez való alkalmazkodás érdekében elengedhetetlennek látta a katolikus sajtó megerősítését. A huszadik század hajnalán Prohászka még kifejezetten pozitív várakozásokkal tekintett az újságírásra, mint amely képes lehet a modernizálódó egyház tanainak tömeges közvetítésére, ám a világháború, majd a keresztény kurzus időszakában szerzett tapasztalatainak hatására felfogása konzervatívabbá vált, egyre inkább csak a „szükséges rosszat" látta a sajtóban. Ennek ellenére az egész tárgyalt időszakban következetesen fellépett a sajtópártoló mozgalmak érdekében. A dualizmus éveiben részt vett a katolikus újságírók szakmai szolidaritását erősítő Pázmány Egyesület mű-98 SzfvPL - No.4694 -1924, Pázmánd; 1926, Adony; 1925, Budafok; 1926, Rácalmás. 99 SzfvPL-No.4694-1925, Bia. 66 Prohászka-tanlilmányok, 2007-2009
