Mózessy Gergely (szerk.): Prohászka-tanulmányok, 2007–2009 (Székesfehérvár, 2009)
KERESZTÉNYSÉG, KÖZÉLETISÉG - Klestenitz Tibor: Prohászka Ottokár sajtószervező tevékenysége
Klestenitz Tibor: PROHÁSZKA OTTOKÁR SAJTÓSZERVEZŐ TEVÉKENYSÉGE rögzítette, az arisztokraták, a jómódú középosztály és a földművesek nem vettek részt a gyűjtésben.73 Ismeretes, hogy Prohászka abban a reményben vállalt 1919 után közéleti és politikai szerepet, hogy a „kurzus" megvalósítja majd az általa szükségesnek látott szociális reformokat. Ez viszont elmaradt, és a püspök reményeit gyorsan követte a kor kisszerű politikája miatti csalódottság. Az ekkor szerzett gyakorlati tapasztalatok fényében ugyanakkor a sajtó szerepét is minden korábbinál negatívabban értékelte. 1920 decemberében arról panaszkodott, hogy a kormányban részt vevő kereszténypártiak és kisgazdák közötti megegyezést a régi intrikusok jelenléte, illet- I ve a „pökhendi és tolakodó" újságírók folyamatos zavarkeltése akadályozza ! meg.74 Naplójában a zsurnaliszták, a „fejetlen, éretlen hadonászó tökmagok" ! felületességét kárhoztatta,75 és ekkor már a katolikus újságírók előtt is érezhető kényszeredettséggel nyilatkozott a sajtó fontosságáról: „el kell ismerni, hogy az, ha nem is kultúrnevelő, de kultúrvédő eszköz, adott szükségesség és minden eszmeáramlat kénytelen szolgálatába állítani. Ha a keresztény irányzatot népszerűsíteni akarjuk, szükség van a sajtó szolgálatára"76 - mondta 1923- ban a Pázmány Egyesület közgyűlésén. A püspök a Központi Sajtóvállalat sorsának alakulásával is elégedetlen volt, aminek elsősorban politikai okai voltak. A vállalat ugyanis 1921 októberében, a királykérdés kiéleződése miatt egyébként is feszült politikai I légkörben határozott legitimista irányvonalat vett fel, majd a vállalat feletti irányítást 1922 márciusában a legitimista arisztokraták egy csoportj ja szerezte meg. A püspök, aki már a dualizmus időszakában is független; ségi érzelműként volt ismert, elítélte ezeket a fejleményeket, és a Horthy í Miklós kormányzóságát támogató keresztény-nemzeti politika mellett í foglalt állást.77 Elképzelhető, hogy részben osztotta a sajtóvállalattal szemben papságának körében megfogalmazódó kifogásokat is. A fehérvári klérus azt i várta volna el a katolikus sajtótól, hogy ne szolgáljon pártérdekeket, ne ; használjon goromba hangot, és a munkatársak katolikus szellemben élje! nek. A legfontosabb kívánalom azonban - a korábbi évekhez hasonlóan - ! a katolicizmus elveinek következetes érvényesítése maradt: „igazi meggyő-73 A keresztényszocialisták sajtónapja. In: Fejérmegyei Napló, XXVII. évf. (1920) 175. sz. 1. 74 SzfvPL - Prohászka Gyűjtemény. Prohászka Grosz Ferenchez (?), 1920. december 25. 75 Naplójegyzetek 3.1922.1. 31. 76 Az Országos Pázmány Egyesület jubliáris közgyűlése. In: Nemzeti Újság, V. évf. (1923) 111. sz. 1. 77 Prohászka Ottokár az egységes keresztény frontról és a politikai helyzetről. In: Szózat, III. évf. (1921) 266. sz. 1. 60 Prohászka-tanulmányok, 2007-2009
