Mózessy Gergely (szerk.): Prohászka-tanulmányok, 2007–2009 (Székesfehérvár, 2009)
ECSETVONÁSOK A PÜSPÖK ARCKÉPÉHEZ - Mózessy Gergely: Prohászka egyházmegyéje lelkipásztori jelentések fényében
Mózcssy Gergely: PROHÁSZKA EGYHÁZMEGYÉJE LELKIPÁSZTORI JELENTÉSEK FÉNYÉBEN Az elveszítettekért való imádság, a Hősi halottak kultusza még ekkor, a húszas évek közepén is egybeforrasztja a közösségeket, megtölti a templomokat, amint több beszámolóból kiderül. Falvak határán túl mutató ünnep a hősi emlékművek állítása, megáldása. Sokan a szentmisék és áj tatosságok, litániák látogatottságát automatikusan a háború előtt, 10 éves viszonyokhoz mérik. S bár a számadatok, az arányok már az utolsó békeéveket idézik és általában kielégítőnek minősülnek, általános az érzés, hogy nagy a közömbösség. „Népem nem rossz, de közömbös, elszoktak a templomtól, gyónástól, prédikációtól."22 Elsődleges lelkipásztori kötelességek A jelentések általában részletesen foglalkoznak azokkal a lelkipászto- j ri teendőkkel, melyek eredendően és hagyományosan elvárhatóak egy [ paptól. Ezek tárgyalási rendje azonban gyakorta nem önálló, inkább a zsi- I nati dekrétum előírásaira adott válasz. így találkozhatunk az egyébként j életszerű jelentésekben szinte szokatlanul szárazán annak a gyakori ki- I mondásával, hogy a pap pontosan kezdi miséit meg (DS. 70.§), hogy az előírt szentségimádásokat és litániákat megtartja (DS. 68. ill. 71.§), vagy hogy a szentségek kiszolgáltatására mindig készen áll (DS. 72.§). A pap azonban nem csak önmagáért felelős. Húzódozó híveit is rá kell vennie vallási kötelezettségeik teljesítésére. Elsősorban a legalább évi egyszeri gyónásra és áldozásra, melynek megszervezésére mindenhol nagy gondot fordítanak. Ennek hagyományosan a kitüntetett ideje a húsvét; [ de sok helyütt az a tapasztalat, hogy a mezőgazdasági munkák miatt a hí- j veket ilyenkor nehezebb összeterelni, mint a karácsonykor. Lelki alkatuk ] miatt a nőket inkább, a férfiakat nehezebben lehet rábírni a szentségek | vételére. Hogy ne lehessen a helyi plébános személye a gátja a kegyelem- ! nek, a zsinat kötelezően előírta, hogy évente legalább egyszer a plébános j szervezze meg, hogy idegen pap prédikáljon és gyóntasson templomé- j ban. (DS. 74.§) A papság döntő többsége elfogadta ezt a döntést. Egész közösségek lelki folyamataira kiható, nagyszabású, többnapos lelkigyakorlatok - úgynevezett missziók - tartását 10 évi rendszerességgel írta elő a zsinat (DS. 78.§) A jelentések egyfelől pontosan jelzik a többnyire miszsziókat vezető szerzetesek (ferencesek, jezsuiták, domonkosok, verbiták, lazaristák, kapucinusok) sikereit, másfelől arról is tájékoztatnak, hogy a papság tudatában van ennek az eszköznek a jelentőségével. A misszió-22 SzfvPL - No. 4694 - 1924, Nagyhantos. Prohászka-tanulmányok, 2007-2009 157
