Mózessy Gergely (szerk.): Prohászka-tanulmányok, 2007–2009 (Székesfehérvár, 2009)

ECSETVONÁSOK A PÜSPÖK ARCKÉPÉHEZ - Mózessy Gergely: Prohászka egyházmegyéje lelkipásztori jelentések fényében

Mózessy Gergely: PROHÁSZKA EGYHÁZMEGYÉJE LELKIPÁSZTORI JELENTÉSEK FÉNYÉBEN

sára. Hangsúlyozta: „A jelentés célja nem a porhintés, hanem őszinte, igaz és j bizalmas tárgyalás a főpásztorral az egész év lelkipásztori próbálkozásairól, azok eredményéről, az egyesületi, főleg a hitbuzgalmi életről. Felsorolja, hány férfi és hány nő nem végezte el húsvéti gyónását, referál a hívek közt tapasztalt tüne] tekről, a lelkipásztori munkát elősegítő és hátráltató körülményekről, beszámol az idegen gyóntató megjelenésének eredményéről, a házi pasztoráció tapasztalatairól. "6

A beérkező beszámolókat Prohászka valóban bizalmas, személyes le- j j vélként kezelte. Elenyésző részük, mindössze 10 darab került iktatásra,

: és ezek sem kaptak az iktatókönyvben numerus archivi-t - azaz levéltá; ri számot -, ami arra utal, hogy a püspök magánál tartotta az iratokat.7 1 I A püspöki levéltár egyházkormányzati anyagába vélhetően csak jóval a j Prohászka halála után helyezték el őket.8 A püspök az esetek döntő több- 1 ségében maga válaszolta meg a jelentéseket. Mindössze két, alapvetően j I semleges tartalmú iraton találhatjuk meg a főpásztori válasz idegen kéz j által rögzített fogalmazatát. A válaszok döntő többsége magánlevélként ! - azaz iktatatlanul és fogalmazat vagy másolat visszamaradása nélkül - j hagyta el az aulát, tartalmukat tehát még a püspök legközelebbi munka- j társai sem ismerték.9 (A Prohászka-levelek gyűjtése során plébániai levéltárakból került gyűjteményünkbe vissza néhány.10)

Prohászka kezdeményezésére az 1924., az 1925. és az 1926. évről csaknem az egész egyházmegyét lefedő forrásegyüttes állt össze, mely alkal- J más arra, hogy képet alkothassunk az egyházmegye lelkipásztori helyzetéről a püspök kormányzatának végidejében.

(Szerencsés pillanat ez, a későbbiekben ugyanis a lelkipásztori jelen- j tés, mint forrástípus tartalmilag némiképp kiüresedett. Már az 1926-ról szóló jelentések közt is feltűnik olyan plébánosi jelentés Nagyhantosról,

; amely az esperes záradékával érkezik Fehérvárra, s ugyanekkor egy j vértesboglári beszámolót a püspök is az esperesnek továbbít a püspök a bennfoglalt probléma kivizsgálásra. Azaz elsősorban a főpásztorral való 1 bizalmas, közvetlen tanácskozás jelleg sérült először, már Prohászka idejében. És ez csak fokozódott a későbbiekben. A püspök személyétől való

6 SzfvPL - Litt. Enc. 1924/IV 13. (1346/1924).

7 SzfvPL - Iktatókönyv: 22,66-69,130-133, és 142/1925.

8 A fasciculust borítóján Kuthy István kézírása olvasható, aki 1933-tól látott el levéltárosi teendőket.

9 Prohászka iratkezeléséről bővebben lásd Mózessy 2006a: 87-88.

10 SzfvPL - Prohászka Gyűjtemény - Levelek 1925. II. 16. Preiner Istvánhoz; 1925. II. 27. Poós Rudolfhoz. Mindkettőjükhöz írt hasonló reakciót 1926-os jelentésekre is. 1927-ből Kulcsár Józsefnek címzett sorai is fennmaradtak.

Prohászka-tanulmányok, 2007-2009

153