Mózessy Gergely (szerk.): Prohászka-tanulmányok, 2007–2009 (Székesfehérvár, 2009)
ECSETVONÁSOK A PÜSPÖK ARCKÉPÉHEZ - Szénási Zoltán: Prohászka Ottokár művészetfilozófiája
Szénást Zoltán: PROHÁSZKA OTTOKÁR MŰVÉSZETFILOZÓFIÁJA Prohászka allegorikusán értelmezi: „Beatrice - írja - az átszellemült s boldogító szépség, kiben az »amore terrestre« elváltozott »amore celestiale«-vé.,q4 Ahogyan Madách-tanulmányában is kifejti, a tragikum forrása ez ember lelkében lévő ideálok s a világban megtalálható rossz egymásnak ellentmondani látszó konfliktusából ered, melyre, ha az ember nem találja meg a helyes választ, akkor a dekadencia erkölcsi válságába jut. Dante művének jelentősége Prohászka szerint épp abban rejlik, hogy a lelki és az anyagi világ konfliktusára a keresztény tanításból, a keresztény öntudatból eredeztethető választ adott: „Az emberben két világ találkozik és ütközik; ez kiválósága, de egyszersmind tragikuma; de a tragikum megoldását a csillúgokból kell kiolvasni. Aki azt máshol keresi, annak lelke elborul s az élet lángoló kín s a probléma kínos rejtély marad. A probléma megoldása azonban nemcsak abban áll, hogy az élet értelmét fölértettük s célja iránt tisztában jöttünk, nem- j csak abban áll, hogy a bukott lélekben is fölleltük az isteni rendeltetés és szépség vonásait, s hogy a szegénység rongyai közt rábukkantunk az isteni rokonság ' armáliáira: hanem az a probléma-oldás a küzdelmet s az emelkedést, s a hozzávaló erőt s pátoszt is jelenti. A »Divina Commedia« vátese nemcsak a célokat látja meg, hanem meglátja az égbe segítő erők forrásait is."14 15 A Dante-életmű összefüggéseiben Prohászka kiemelten fontos helyet tulajdonít az Isteni színjátéknak, s az e mögött álló szemléletmódban kifejeződik Prohászkának az I törekvése is, hogy a művészet világmegismerő szerepét a racionális ismeretszerzés fölé helyezze.16 Dante műve más szempontból is kitüntetett helyet foglal el Prohászka gondolkodásában, nemcsak azért, mert szinte ez az egyetlen irodalmi al- j kotás, melyről pozitív, értékelő kritikát mond, hanem azért is, mert Dante és Giotto műveiben látja a középkori vallásosságnak s az antik kultúrának azt a szerencsés szintézisét, mely számára is például szolgál: „Ők alázatos, keresztény hívek - írja A diadalmas világnézetben -, de szívükben egyesítették a hitet a természettel, az eget a földdel, kegyelmet a természetes erővel. Találtak e | harmóniában annyi szép, fölséges inspirációt, annyi alakító kiindulást, hogy beérték vele."17 Ennek a művészeszménynek azonban a múlt század elejének j 14 ÖM 12,313. ]5 ÖM 12,316. 16 Az Isteni színjáték értelmezése során röviden kitér a Goethe Faustjával és Madách Tragédiajával történő összehasonlításra is: „Mily különbség a középkori, hatalmas Isten-fogalom, aztán a küzdelmes, \ de Isten kegyelméből győzelmes üdvözülés s Goethe s Madách hasonló problémákat oldozgató kísérletei között! Ott a jó győz s nem a rossz; de a jónak küzdenie kell s így ér föl a Paradisoba; míg ellenben Faust nem bír az életnek egységes s győzelmes megoldást adni; az »Ember Tragédiájáéban pedig egyáltalán nem értjük, hogy minek küzdjünk küzdve, mikor az emberiség történelme csupa kudarc és fintor?" (ÖM 12, 322). 17 ÖM 5, 78. Prohászka-tanulmányok, 2007-2009 146
