Mózessy Gergely (szerk.): Prohászka-tanulmányok, 2007–2009 (Székesfehérvár, 2009)
ECSETVONÁSOK A PÜSPÖK ARCKÉPÉHEZ - Sarnyai Csaba Máté: Prohászka Ottokár és a valláspszichológia megjelenése Magyarországon
Sarnyai Csaba Máté: PROHÁSZKA OTTOKÁR ÉS A VALLÁSPSZICHOLÓGIA... az öntudat sajátos emelkedettsége, mélysége és bensőségessége jellemzi. Az előbbiek miatt a pszichében jelentkező „természetfeletti aktusoknál is a kegyelmi momentum nem abban rejlik, amit gondolunk vagy cselekszünk, - nem is az ész vagy az akarat objektumában, hanem inkább a kapcsolatban, melyben Istenhez állunk"}4 3. A pszichés működés fenn látott tartalmairól sem dönthető el biztosan, mikor természetből levezethetők és mikor természetfelettiek. A keresztényeknél az utóbbi szerepe igen fontos kell, hogy legyen. A hivő valláspszichológus ezt tudja. E tudás birtokában ugyan nem állíthatja teljes bizonyossággal egy konkrét lelki jelenség természetfölötti eredetét, de ez a szemlélet megvédi attól, hogy minden lelki megnyilvánulásra racionalista magyarázatot keressen. Éppen ennek révén lesz reálisabb racionalista társánál, mivel látja saját tudománya korlátáit, így azzal is tisztá- i ban van, hogy a lélek jelenségeinek a természetfeletti ignorálásával való racionalista értelmezése alkalmasint több problémát hagy nyitva, illetve teremt, mint amennyit megold, hatalmas teret hagyva ezzel a kegyelemnek. A hivő valláspszichológusok egyik fő feladata épp az, hogy a pszichológiai - és semmi esetre sem a teológiai - tudományosság eszközeivel, módszereivel, mutassanak rá a racionalista interpretációk hiátusaira, és egy másfajta - kegyelem központú - értelmezés lehetőségére. Ennek a j lehetőségnek a felmutatása különösen fontos az adott korban, amikor a természetfelettit sokan, sokféle, önkényesnek tűnő elmélettel igyekeznek i magyarázni. Példaként William James amerikai filozófus-pszichológust hozza fel Prohászka. James az Istenről hasonló értelemben ír, mint egy híres versében Ady Endre, amikor így fogalmaz „mégiscsak legjobb Kísértet"}5 Az ember vallásos szükségleteit és tapasztalatait teljességgel kielégíti az a hit, hogy van felette egy nálánál nagyobb hatalom, amely barátságos hozzá. „A tények semmi mást nem igényelnek, mint hogy ama hatalom más legyen és j nagyobb legyen, mint tudatos énünk. Bármi, ami nagyobb, megteszi, [...] Nem kell végtelennek, nem kell egyedülállónak lennie. Még az is elképzelhető, hogy az a valami csupán nagyobb és istenszerűbb énünk, amelynek jelenlegi énünk cson\ ka kifejezése".14 15 16 O a vallás lélektanát is a tudatalattival igyekszik magyarázni. Úgy gondolja, hogy az Isten iránti szükséglet a tudatalattiban jelentkezik, míg egy bizonyos hatás következtében az öntudatba nem lép, 14 ÖM 14. 218. 15 Ady Endre: Menekülés az Úrhoz. In: Ady Endre költeményei. Budapest, 1983. 656. 16 William James: The Varieties of Religious Experience: A Study in Human Nature (1902) Vö.: http:// www.fil.hu/uniworld/vt/james/james_postscr.htm - 2007. március 19. 136 Prohászka-tanulmányok, 2007-2009
