Mózessy Gergely (szerk.): Prohászka-tanulmányok, 2007–2009 (Székesfehérvár, 2009)
ECSETVONÁSOK A PÜSPÖK ARCKÉPÉHEZ - Szabó Ferenc: Prohászka Ottokár és a Biblia
Szabó Ferenc S.J.: PROHÁSZKA OTTOKÁR ÉS A BIBLIA nóta. E panaszos könyv hiteles helye minden ciszmontán tudományos egyetem. Értsük meg egymást! Az exegézisből van naponkint egy óra, két éven át, s aki akar, járhat három, sőt négy évig is. [...] A trienti zsinat utáni skolasztikusok kitűnő exegéták voltak, nem ismerték ugyan oly behatóan a zsidóház bútorzatát és az akkori divat ruhaszabásait, azt sem, hogy mikép[p] szíjazták lábikráikra a sarut, de azért a betűjét is meg a lelkét is az írásnak ugyancsak megértették. "3 Szerencsére az intézet spirituálisa az elmélkedések és a lelkivezetés révén segítette az alumnusokat4 behatolni az evangéliumok szellemébe. A jezsuita spirituális páter igazi vezető, „hodegus"5, megtanítja őket mindarra, ami a tankönyvekben nem áll: Prohászka majd - mint esztergomi spirituális 1890-től - igyekszik kamatoztatni ezeket a római tapasztalatait. Itt meg kell jegyeznünk, hogy a Római Kollégiumban még eleven volt az ún. „Római Iskola" szellemisége, amely a fiatal Prohászkára is hatott.6 G. Perrone S.J., részben J.H. Newman és J.A. Möhler hatására, figyelt a „pozitív" teológiára (Szentírás, egyházatyák), továbbá érzéke volt a történetiség iránt.7 Prohászka és a Biblia használata, értelmezése Prohászka egyik fiatalkori teológiai műve a díjnyertes A keresztény bűnbánat és bűnbocsánat (1893).8 Teológiai műről lévén szó elvárnánk, hogy gyakran hivatkozzék benne a Szentírásra, miként a modern szentségtani, és ezen belül a bűnbánat szentségéről szóló művek teszik. (Különösen is akkor, amikor Lutherrel és a protestánsokkal vitatkozik.) Valójában azonban Prohászka az akkori tankönyvek gondolatmenetét követi: főleg a hagyományra, az első századok egyházi íróira (Tertullianus, Ciprián), az Apostoli Konstitúcióra, egyházatyákra és a trienti zsinatra hivatkozik; s csak egy-egy szentírási hivatkozást vesz át másodkézből. Ami új a skolasztikus könyvekhez viszonyítva, az a történeti kutatás, tehát a Római Iskolától átvett „pozitív" szemlélet. A skolasztikusokat bírálja is, „akik ,a priori' okoskodással s nem pozitív történeti kutatásokkal kívánták" a kérdéseket tisztázni: ÖM 16,217-218. Alumnus = növendék - latin. Utalás Pázmány művére, melynek pontos címe: Hodegus. Igazságra-vezérlő kalauz. Első kiadása 1613-ban jelent meg Poszsonyban. - szerk. Ld. Szabó Ferenc: Prohászka Ottokár élete és műve. (1858-1927). Budapest, 2007. 47-49. A témáról bővebben Szabó Ferenc: Prohászka Ottokár és a „Római Iskola" teológiája: a Collegium Romanum szellemi befolyása. In: Magyar Egyháztörténeti Vázlatok, XI. évf. (1999) 3-4.127-144. A könyvet Schütz Antal a díszkiadású sorozat II. köteteként adta közre. ProhAszka-tanulmányok, 2007-2009
