Pro Domo, 1944. január-március

1944-03-06 [1308]

•.••>:. *.. /Transiltania Noastra cikke, folyt ^ G Pu/Sa 5 Ebben a községben a székelyek egyik gyűlésén egy Márkus nevü orvos is felszolalt a románok ellett* Ismerjük ezt a vidéki orvoskát, aki görbéhátu, voröshaiu és beteg nélküli körorvosooska/ a románok uralmának köszönheti, hogy • orvosi oklevélhez jutott, mert különben épugy, mint szüle mok. noki is az eke szarvát kellett volna megragadnia, lárkusf ugy látszik, elfelejtette, hogy a román uralom alatt szorzott diploma nélkül még ma is * a tehén faránál kellene állnia és nom beszélne most a románok ellen, Márkus teljesen elfelejtette, hogy Homoróo-Darocfban a román ós a magyar lakosság között a múltban a legteljesebb egyetértés uralkodott,' Kétségbe vonjuk Márkus kulturáltságát és biztosak vagyunk abban, hogy még hirét sem nallotta Stafán Róth azász:; vértanunkul-mórt külonbon máskép bőszéit volna, Tudomást veszünk Márkus alkalomszerű hazafiasságáról ós biztosit juk Őt, hogy ezen • válastjankon kivül snnakvidoión még más választ is kap majd, Tudomást veszünk a községben történtekről is Brdélyről cikkezvo á hetilap azt irja, hogy Erdély a román állam alapja,jsörvény, igazság, nemzeti QSZEB es sir, Erdólvyel ól vagy bukik a románsági Az erdélyi paraszt sorsa íölö£

J kesereg • íe\.i egy másik cikkébon a lap; az erdélyi paraszt «-. .... újból szomorú, mert'ez ezeréves igazságtalanságnak újból hatalma- ' alá került :# I románság a diadalt azonban mégis ezektől a parasztoktól várja,, attól az üldözött bocskortól, amely már annyiszor megjárta az'igazság útját. Ez a bocskor hozza meg majd most is az igazi békét, A bocskort viselő erdélyi román . lesz az újból való megindulás szimbóluma. A lap cikke végén biztatja az erdélyi Í

ománokat.legyenek türolemmsljrövidasoja elkövetkezik a szabadság rája, A lap egy másik cikkébon azt irja, hogy Erdély most hallgat és vár, A hallgatás bizonyság arra, nom lesz hiábavaló a várakozás, A magyar sajtó bennjtoket támadó cikkei nagys2e rüen mulattattak minket, azonban mégis fájdalom maradt vissza . tő&ük lelkünkbeni Foglalkoztattak ezek bennünket, mint érdekes ter sztrejtveny:.kj Románia a katonák országa, nem ^portoredményakkol vonta magára a világ figyelmét, tűzvonalban szerzett vitézségi érmekkel büszkén nyulunk fegyver aKhez, főleg akkor, amikor jogaink védelmé*' ről van szó. Románia hallgat,milyen nemes és níagasröptü ez a hallgatás, Milyen nomes annak a román jobbágynak .» türelme, aki nem folytat imperialista poiitkát» Ez a hallgatás többet mond minden hangoskodásnál. Erdély hallgatása a jelenleg mehcsonkitott igazság orvosának közeledtét TOlenti, 0 . A lap ezután Bratianu'György Pléostiben tartott és már isffliréetett előadásával foglalkozik, amelyben az olőadó viszszatórt Szász Sándornak arra'az állitására, hogy a románok történelmét mindig szerencse kísérte. Mi a foglalkozása ennek a Szász Sándornak és milyen tanulmányokat folytatott, hogy azt meri állitani/ • a mi multunk csupán a sors szerencséjén épült fel, Még a velünk barátságban nem ]ovo idegen történészek is elismerték/ mennyi üldözéssel teli történelme van a román nádnak>< . ff * */,M/C - /H'oj--í;.kö^.,- £n 35